Aranyosi Ervin: A boldogság fénye

Aranyosi Ervin: A boldogság fénye

Boldogság magját, ültesd el szívedbe!
Hagyd kivirágozni majd egy szép napon.
Gondold csak el, ha engednéd, mi lenne?
Tükörbe néznél, s látnád magadon.

Gyökere érként nőne a szívedből,
véred táplálná, öntözné, hogyha kell.
Erőt merítve a szív-szeretetből,
szirma arcodnak pírját gyújtja fel.

És aki látja, a boldogság hogy árad,
– csillogó szemed csillagként ragyog.
– a szeretetért könyörögne nálad,
s tudná, van bőven és örömmel adod.

Ahol a fény valamit megvilágít,
ott a sötétség nyomban menekül.
A szeretettől a boldogság virágzik,
a fagy felolvad a szívekben legbelül.

Engedd hát csillogni szemed ragyogását,
a szeretet fénye kísérjen utadon!
Terjeszd az élet tündöklő varázsát!
Érezd a napnak fényét magadon…

Aranyosi Ervin © 2011-07-10.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva