Aranyosi Ervin: Lelki béke

Aranyosi Ervin: Lelki béke

Ha megállsz, s körülnézel,
– úgy rohan a világ.
Te vele futsz és érzed,
így sodor csak tovább.
Hajtod, keresed, űzöd,
a zsákmányt, ami nincs,
s nem veszed észre közben,
hogy az a drága kincs,
mit évek óta kergetsz,
mit máshol nem találsz,
mélyen ott él már benned,
– épp ott,  amerre jársz.
Lassíts,  kérlek egy cseppet,
vizsgáld meg életed!
Kérdésekre a választ,
magadban megleled!
Lelkedben réges-régen
ott él a tudás,
de amíg hajszol téged
a tudni akarás,
elfutsz mindig mellette,
nem lehet a tiéd.
Mert minden élő szépség,
a boldog földi lét,
nyugtató lelki béke,
az apró örömök,
megszületésedkor
már beléd költözött.
Keresd inkább a csendet
és vizsgáld meg szíved:
mennyi csodaszép érzés
lett már a tied?
Mert rohanó világod,
csalóka látomás.
Merülj magadba néha,
s ne legyen senki más.
A rohanás elvakít csak,
amíg a lelki béke
felnyitja lezárt szemed
és felemel az égbe.

Aranyosi Ervin © 2011-01-29.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva