Aranyosi Ervin: Öröklétű szerelem

Aranyosi Ervin: Öröklétű szerelem

Bár úgy hívlak, hogy kedvesem,
nem birtokollak téged!
Csak a szíved titkát lesem,
mi az, ami megéget?
Nem zárhatlak kalitkába,
szabad vagy, mint a madár,
s remélem, hogy szabad szíved,
szívemhez visszatalál.

Nem akarlak én lekötni,
érezd csak, hogy szabad vagy!
Hogy kötődsz-e a szívemhez,
kérlek, döntsd el magadban!
Szálljunk együtt szelek szárnyán,
repítsen a képzelet!
Ha tiéd az egész világ,
mit adhatnék még neked?

Neked adom világomat,
benne laknak álmaim.
Szeretném ha velem szállnál
a képzelet szárnyain.
Néha, persze, összebújnánk,
összeérjen a szívünk!
Érezzük a boldogságot,
milyen jó, hogy szeretünk!

Furcsa kis tűz gyullad bennem,
a szívem is lángra kap.
Tudatom is módosítja,
nem lehetnék boldogabb!
Ez egy titkos kábítószer,
s betiltani sem lehet!
Nem csoda, hogy nem is látok,
s elvesztem az eszemet.

Kitárom a szép szívemet,
a kulcsát is megkapod.
Cserébe csak azt remélem,
a tiédet rám hagyod.
Ha egymásba feledkezünk,
megszűnik a külvilág.
Ha a szépet felismerjük,
nem látjuk majd a hibát.

S meglátod, ha összebújunk,
úgy tágul majd a világ,
folyton nő a gazdagságunk,
s irigyünk lesz, aki lát.
Ez az érzés sose múlhat,
öröklétű szerelem.
Bármi lehet körülöttünk,
csak itt legyél te velem.

Nem zárhatlak kalitkába,
te kösd hozzám lelkedet!
Kössön hozzám érzés, emlék,
tiszta, igaz szeretet.
Önmagadért maradj csak itt,
csak azért, mert jó velem.
Míg a világ világ marad,
éljen ez a szerelem!

Aranyosi Ervin © 2017-02-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva