Aranyosi Ervin: Szeretetre vágyva

Aranyosi Ervin: Szeretetre vágyva

Szeretetre vágyva jövünk a világra,
keressük az utat más lelkek felé.
Vágyunk tiszta fényre, fénylő napsugárra,
s tenyerünket tesszük a szemünk elé.

Szívünkre is páncélt húzunk félelemmel,
ha bántanak mások, ne fájjon nagyon!
Szeretettel élni nem is mer az ember,
mert a csalódásra több az alkalom.

Másoktól kapott hit zár börtönvilágba,
s félelem tart rabként rácsai mögött.
Pedig csak rabmadár vagy egy kalitkában,
aki börtönébe önként költözött!

S lám, nyitva az ajtó, csak ki kéne lépni,
lelked tiszta fénye mutathat utat.
Meg kéne tanulni szeretetben élni,
ez, mit a tudomány sajnos nem kutat.

Ha tudnád, figyelmed mire fókuszáljad,
mi az, ami fontos, mi a lényeges.
Talán értékes nyom maradna utánad,
mit az emberiség régóta keres.

Szeretetre vágyva jövünk a világra,
ám a kor eszméje harcolni tanít.
Felnövünk, felejtünk, s a sikerre vágyva,
magunk mérgezzük meg hétköznapjaink!

Aranyosi Ervin © 2016-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva