Aranyosi Ervin: Szeretettel nézem…

Aranyosi Ervin: Szeretettel nézem…

Szeretettel nézem, hogy alszik a Kedves,
álmán át közelebb húzom a szívemhez.
Néha szusszan egyet, mert lelkében érzi,
az, aki szereti, áhitattal nézi…

Milyen jó is nézni, kisimuló arcát,
nem cipeli nyűgét, hétköznapi harcát,
megszabadul lelke a gondok súlyától,
dicsfényben tündököl arca, mosolyától.

Azon gondolkodom, mit kellene tennem,
mindig ilyen legyen ébren is mellettem!
Hogy óvjam meg lelkét a sok csalódástól,
bántó félelemtől, rút bosszankodástól.

Azon gondolkodom, mit kellene tenni?
Gyakrabban ölelni? Boldoggá szeretni?
A hétköznapokat ünneppé kell tennem,
minden pillanatban jobban kell szeretnem!

Szeretettel nézem, hogy telik az álma,
bárcsak, amit most él, mind valóra válna!
Nappal csak ezt lássam, e mosolygós „orcát”,
az lenne csak nekem, az igazi mennyország.

Aranyosi Ervin © 2015-10-19.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva