Aranyosi Ervin: Erdei tündér
Aranyosi Ervin: Erdei tündér
Minden erdő tündér lakta!
Lehet a tündér falatka,
varázs erő él szívében.
Mosdik csermely friss vizében,
tisztás szélén lejti táncát,
mosolyából fonja láncát,
s kit a jó szándék vezérel,
megvédi azt két kezével.
Elbűvöl és elvarázsol,
és ha éppen fára mászol,
vigyáz rád, hogy le ne essél,
hogy egy jó fogást keressél.
Varázspálca a kezében,
napfény csillog szép szemében,
ám többnyire láthatatlan,
ritkán jár tündéralakban.
Látható a gyerekeknek,
kik még őszintén szeretnek,
kik a mesékben még hisznek,
akik neki álmot visznek.
Az álmot valóra váltja,
hadd örüljön kis barátja,
mert arra való az álom,
– elképzelem, megcsinálom…
Minden erdőben van tündér.
– Rég láttalak, hová tűntél?
Én gyerekként láttalak már!
De erdőnként más alak vár.
Akad kicsi, akad nagy is,
van jóságos, olyan „Nagyis”,
s akad óriás, akad törpe,
de mind kedves, nem csal tőrbe.
Ezért, ha az erdőt járod,
tudd, hogy ott vár egy barátod,
s kedvence a gyermek ének,
ajándék a szép szívének.
Ám a dal csak halkan szóljon,
s várj, hogy Ő is válaszoljon!
Hallgasd a gyönyörű hangját,
mely elbűvöl baglyot, hangyát.
Elvarázsol minden élőt,
elfutót és utolérőt.
Fűben és fában lakókat,
állatokat és manókat,
s mindazt, ki az erdőt járja,
kinek van, vagy nincsen párja.
Kinek szíve tiszta, s élő.
Megmutatja, hogy tündér Ő!
Aranyosi Ervin © 2015-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
4 Responses to Aranyosi Ervin: Erdei tündér