Aranyosi Ervin: Életcél

Aranyosi Ervin: Életcél

Lepörgeted az életed,
azután várod annak végét.
Szeretettel dédelgeted
csodás napok szép emlékét.
Nem akarnád megismerni,
milyen okból születtél le,
hogy az élet-terveidből
már mindent véghez vittél-e?

Szeretettel, energiád
emeld fel a csillagokba,
s mikor lelked kapcsolódik,
a válaszok jönnek sorban!
Megértheted, milyen céllal
láttad meg a napvilágot,
s bármi volt is élet-terved,
e vágyaktól lettél áldott!

Nem politizálni jöttél,
s nem dolgozni szakadásig!
Tenni azért, hogy örömöt
kapjon tőled az a másik!
Hogy megértsd az élet célját,
hogy megtanulj jól szeretni,
képes legyél a jót látni,
s azért tiszta szívvel tenni!

Hidd el nekem, sosem késő
átgondolni az életet,
minden csak okkal történik,
nem léteznek véletlenek!
Minden lélek okkal kerül
– életedben – az utadba,
mindegyik hoz ajándékot,
valamit veled tudatva.

Olykor bosszankodsz miattuk,
nem találod az értelmét,
pedig – hiszem – reá lelnél,
lecsillapítva az elméd.
Hogyha önmagadba néznél,
minden választ megtalálnál,
s lenne jobb cél életedben,
a végnél, a csúf halálnál.

Mit kellene megtanulnod,
vagy megtanítanod másnak?
Van értelme minden korban,
új dolog befogadásnak!
Használhatnád az idődet,
lélekmélyi kutatásra,
a belső elmélyülésre,
lelkedhez egy utat ásva.

Tudod, nem kínlódni jöttünk,
inkább élvezni a létet,
fényt vinni mindennapokba,
elkergetni a sötétet!
A szeretet erejével
felemelni egymás lelkét!
Nem lopni az energiát,
erősítve a félelmét!

A szeretet lehet az út,
ahogy eljuthatsz a fénybe,
mosolyogj hát, legyél kedves,
mások szép szívéhez érve!
Ha mindenki felébredne,
s végre tudna már szeretni,
megértenénk, miért kellett,
egy szép napon leszületni!

Aranyosi Ervin © 2022-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!