Aranyosi Ervin: Idő van…

Salvador Dali festménye az Internetről

Aranyosi Ervin: Idő van…

Röppen a nyár, a percek szállnak,
magával húz a gyors idő.
A megtörténtek múlttá válnak,
amint az újabb nap kinő!
Kevés idő van jelen lenni,
élni a mában lelkesen.
Futni muszáj, nem elég menni,
az idő sodrát csak lesem.

Megállok hát, csak hadd rohanjon,
s egy lenge óra elszalad.
Lassítanám, hogy itt maradjon,
de csak rohan, hiszen szabad!
Emlék-kincseket gyűjtögetnék,
de bősz hullám sodorja el,
élvezném létem és szeretnék,
de kincsre lelkem mégse lel.

Elfolyik – mint a víz – kezemből,
kicsúszik minden pillanat.
Menekül értő értelemtől,
s csak a kérdés, mi itt marad!
Vajon jön-e rá méltó válasz,
én nem futok időm után!
Én maradok, így rám találhatsz…
A tér csapdába ejt bután.

A percmutató rohan körbe,
az óra ott áll a falon.
Az idő egyenes, vagy görbe?
Mikor jön újabb alkalom?
Megannyi kérdés zúg fejemben,
közben a választ nem lelem.
Vonatom elhúzott mellettem,
s nem éri utol értelem…

Aranyosi Ervin © 2018-08-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva