Aranyosi Ervin: Kilépés a saját börtönödből

Aranyosi Ervin: Kilépés a saját börtönödből

Hidd el, végül minden jóra fordul,
s az életed a jó felé halad,
a rozsdás zár még egy nagyot nyikordul,
de végül enged, s lelked már szabad!

Lám, kiléphetsz a sorsod börtönéből,
hová te zártad félős lelkedet,
s amíg bent voltál, álmodtál a szépről,
s lám a hited, szabadba vezetett.

Mert mindvégig a kulcs ott volt kezedben,
s te megtalálni vágytál oly nagyon,
s most szemedről a fátyol is lelebben,
és itt vagy már a másik oldalon.

Hát kezd el végre saját sorsod írni,
s ne engedd, hogy mindig más tegye!
Élni jöttél, nem csak folyton sírni,
s nem próbálgatni, hogy neked megy-e?

Nyisd ki cellád, fordítsd el a kulcsot!
Változz, s világod veled változik!
Ha figyelted, a félelem volt túl sok,
a lelked ebből kikívánkozik.

Nézz önmagadba, érzések vezetnek,
s ha figyelsz rájuk, utadra találsz!
Csak szeretned kell, s ha téged szeretnek,
hát megkaptad már mind, amire vágysz!

Hidd el, végül minden jóra fordul,
s az életed a jó felé halad,
a rozsdás zár csak még egyet nyikordul,
hát lépj a fénybe, s érezd jól magad!

Aranyosi Ervin © 2018-10-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva