Aranyosi Ervin: A fák és a honszeretet

Aranyosi Ervin: A fák és a honszeretet

Ragaszkodunk, kapaszkodunk
földhöz kötjük magunkat.
Te meg csak mész nyugtalanul.
ha hazádat meguntad.
Minket e föld, s honszeretet,
ideköt, mert fák vagyunk,
ezt a földet választottuk,
s szeretni nem fáradunk.

Persze, néha zord a világ,
szél szaggatja ágaink,
eső áztat, villám tépáz
kettétörve vágyaink.
Mégis, mégis szép az élet,
Felnyúlunk az ég felé.
Lelkünk kéri a teremtőt
csepegtessen fényt belé.

Gyökereink idekötnek,
itt éljük le életünk,
itt történik minden velünk
s örülünk, hogy létezünk.
A lelkünkben ég a hála,
pedig csupán fák vagyunk.
Nem ítélünk, sosem bántunk,
inkább mindent rád hagyunk.

Ragaszkodunk, kapaszkodunk,
életünk sem gondtalan,
leveleink tovaszálltak,
s tán mindegyik hontalan.
De mi itt fogunk maradni,
amíg tart az életünk,
s büszkék vagyunk a hazánkra,
s hogy e honban élhetünk!

Aranyosi Ervin © 2016-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva