Aranyosi Ervin: Magyar testvérem, élni hívlak!

Aranyosi Ervin: Magyar testvérem, élni hívlak!

Magyar testvérem, élni hívlak!
Teremtsünk együtt szebb hazát!
Nem csábítlak, csak megtanítlak:
– Dalold az élet himnuszát!

Kövesd velem az ősök útját,
amerre érző szív vezet,
s pengesd meg bátran lelked húrját,
csendüljön rajta szeretet!

Tanuljunk újra együtt élni,
együtt, egymásért, közösen!
A jó útról kár volt letérni,
– figyeld a múlt miképp üzen!

Legyél világod fénylő Napja,
melegíts, fényt adj, lelkesíts!
Legyen álmod jövőd alapja,
egy élhetőbb jövőt vetíts.

Ami csak kell, már megvan, minden:
– Bőn termő föld, víz, levegő,
szellemi, lelki, testi szinten,
minden elem elérhető!

Nyújts hát kezet a csüggedőknek,
emelj fel, éltess másokat!
Hazug világok dőlnek össze,
ahol a pénz sírt ásogat!

Feledd az ármányt, megkisértést,
legyen utad a szeretet,
s fentről kapsz tudást, hozzáértést,
ha mások lelkét eteted.

Maradj magyar és védd hazádat,
s védd meg néped értékeit!
S ha elnyomótól lelked lázad,
védd meg a nemzet kincseit!

Magyar testvérem, kezet nyújtok,
emelkedjünk a gond fölé!
Lelkedbe fénylő lángot gyújtok,
gyújtson tüzet, s gyűljünk köré!

Egymás kezét erősen fogva
visszatér majd az ős-erőnk!
Nem lesz lelkünk a mások foglya,
s nem lesz a föld a szemfedőnk.

Föld hátán hazug nem maradhat,
ne éltessük a gazt, gonoszt!
Közös létet csak egység adhat,
töröljük el, mi még megoszt!

Pártoskodásra nincsen szükség,
alkossunk együtt nemzetet!
Ne hagyd, hogy lángodat lehűtsék,
tűz nélkül égni nem lehet!

Menjünk hát mindig egy irányba,
s nyelvünk, a magyar nyelv segít!
Emelkedjünk a napsugárba,
megáldva népünk Istenit!

Egy az utunk – a többi téves –
a jó felé csak egy vezet!
A hazugság már ezer éves,
s így élnünk tovább nem lehet!

Magyar testvérem, élni hívlak!
Teremtsünk együtt szebb hazát!
Nem csábítlak, csak megtanítlak:
– Dalold az élet himnuszát!

Aranyosi Ervin © 2017-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva