Aranyosi Ervin: Irigység

Aranyosi Ervin: Irigység

Ó jaj, mi költözött beléd,
mi az, mi arra késztetett,
hogy neked ne legyen elég,
hogy ne élvezd az életet?

Mi az, mi neked nem jutott?
Mi az, amit más birtokol?
– Mindened meglehet, tudod?
S tán vár is rád már valahol!

Ne kívánd hát a másikét,
hisz az, neked is meglehet!
Nem sóvárgásról szól a lét,
hogy csak kívánhat a szemed.

Ne sóvárogj, hanem teremts,
álmodd valóvá álmaid!
Rajtad múlik, azzá lehess,
aki a vágyadban lakik!

Ne mástól kívánd, irigyeld,
mert úgy, azt meg nem kaphatod.
Vonzz, mint a mágnes, és figyeld,
teremts valóság alapot!

Hagyd hát, hogy jöjjön, s megkapod,
ha van hozzá elég hited,
de tudd, nem látod a napot,
ha kezed szemed elé viszed.

Háríts el minden akadályt,
az irigység is pont ilyen,
s ha eltűnik maga a gát,
már nem is maradsz irigyen!

Tiéd lesz minden földi kincs,
s ami ennél tán fontosabb!
Ha lelkednek hiánya nincs,
nem is lesz nálad boldogabb!

Aranyosi Ervin © 2016-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva