Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Fájt a kimondott szó!


Aranyosi Ervin: Fájt a kimondott szó!

Fájt a kimondott szó,
szívem tőle sebzett!
Hogy tehetted ezt meg?
Mondd, mért tetted ezt meg?
Tudtad, hogy nem igaz,
csak akartad hogy fájjon,
hogy szíven találjon,
gyilkosommá váljon!

Fájt a kimondott szó,
bántani akartál,
s nagyobbat ütöttél
egy lesújtó karnál!
Aztán elfordultál
és faképnél hagytál,
a lelkembe martál,
majd távol maradtál!

Fájt a kimondott szó,
s nem vonhatod vissza,
Lelkem a fájdalmat,
mint mérget beissza!
Bánat betegít meg,
hasogatja szívem,
rám rakott terhedet,
oly nehéz már vinnem!

Fájt a kimondott szó,
hát gondold meg máskor,
mielőtt másokat
megbántsz, megalázol!
Gondolkozz, mielőtt
kimondod szavadat,
ne építs szavakból,
elválasztó falat!

Mert a kimondott szó,
nem gyógyul be könnyen,
a seb soká vérzik,
s nem szárad fel könnyem!
Persze, megbocsátok,
de tüskéd itt marad!
Kérlek, gondold végig,
hogy ne bántson szavad!

Aranyosi Ervin © 2024-02-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hittel, hálával, értelemmel…


Aranyosi Ervin: Hittel, hálával, értelemmel…

Tudod, a természet Isten szerves része,
saját álmainak késszé teremtése.
Csodás gondolatnak anyaggá válása,
életre keltése, jóvá varázslása.

Minden apró csoda szívvel lett tervezve,
gondosan megáldva, érzéssel szervezve.
Minden illeszkedik egy mozaik képbe,
s egyre közelebb jutsz, egyre tovább lépve.

Ezt a misztikumot meg kéne értenünk,
nem egy külső erő szórakozik velünk!
A saját sorsunkat magunk irányítjuk,
félelemmel rontjuk, vágyakkal javítjuk.

Meg kéne figyelnünk, s értenünk jó lenne,
ne az ellenséget, sorsot lássunk benne.
Minden okkal készült, értelme is akad,
amikor megérted, jobban érzed magad.

A gondolat teremt, tettünk visszahat ránk,
mintha a sok bántást csak úgy visszakapnánk.
Természeti törvény: – mit adunk, azt kapunk,
kiküldött jeleink alkotják holnapunk.

Mindig a mában élj, ne pedig a mának!
Legyél a vándora az idő útjának!
Hiszen itt a mában tervezed jövődet,
teremted holnapod, jobbítod a Földet!

Aki csak mának él, arra holnap nem vár,
az csapdába esett, idő rabja lett már.
Saját árnyékából nem is tud kilépni,
itt a jelenében, holnaptól fog félni!

Te adsz energiát a jónak, s a rossznak,
napjaid is hidd el, e szerint változnak.
Ha csak ösztönösen reagálsz mindenre,
hitrendszered szerint jön a válasz egyre.

Ha a rosszról beszélsz, azt erősíted meg,
energiát adva – s lelked közben szenved.
Jó lenne, ha inkább jóra koncentrálnál,
hidd el nincs csodásabb erő a hálánál!

Ha Istenre figyelsz, ha a csodát nézed,
te is úgy változol, ahogy a természet,
mely a gonoszt, rosszat kilöki magából,
s képes meggyógyulni, folyton önmagától.

A saját testünk is ilyen áldott fajta,
jószándék, szeretet, öröm segít rajta.
A gond, a félelem, rossz hit betegíti,
meggyógyulni csak a szeretet segíti.

Isten a szeretet, s minden nap tanítgat,
a tudatosságunk, mint a virág, nyílhat.
Csak az értelmünket is használjuk végre,
tárjuk ki ablakunk a ránk váró fényre…

Aranyosi Ervin © 2019-04-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva