Aranyosi Ervin: Istent keresve

Aranyosi Ervin: Istent keresve

Mikor Istent keresve bejárod a világot,
s mikor világodban sehol sem találod,
mikor rájössz, hogy rossz helyen kerested,
s lelkednek ruhája, csupán csak a tested.
A lelkedben ott él, s ott van fűben, fában,
ő maga a minden, ebben a világban.
Ha rátalálsz, meglátod, hogy egy vagy véle,
s nem is kérdés, hogy van-e, vagy, hogy él-e?

Nem ősz apóka, ki varázslatra képes,
ha így nézed, nem jutsz el lényegéhez!
Egy vagy vele, s amíg ezt meg nem érted,
a megvezetett, rabszolga léted éled,
mert másokban és másoknak hiszel.
Míg nem találod, az ördög visz el!
S bolyongsz csak egyre tévutakon járva,
és benne te sem leszel megtalálva!

Nem sikerülhet önmagadra lelned,
az anyag súlyát kell cipelje a lelked!
Ott van a csendben, jól elrejtve benned,
merülnöd kéne, csak mélyebbre menned,
s hagyni a lelked, hogy végre rá találjon,
tudatossággal, valóddal, eggyé váljon!
Lazulj csak el, add át magad neki,
hadd legyen lelked újra isteni!

Ha rátaláltál, utad is megtalálod,
nincs más dolgod, csak szebbítsd a világot,
rosszabb felét szeretgesd végre jobbá,
hadd váljanak a lelkek boldogokká!
Változtasd meg, mi világodat hajtja,
nyiss egy kaput és bátran lépj be rajta,
hol végre együtt lehetsz isteneddel,
s hited szerint, új világot teremtel!

Aranyosi Ervin © 2022-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva