Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Engedd el végre…


Aranyosi Ervin: Engedd el végre…

Engedd el végre a múlt árnyait!
Az, aki elment, már nem itt lakik.
Engedd, hadd menjen, legyen szabad,
s tegyed szabaddá ezzel magad!

Ne higgye többé, hogy dolga van még,
más élet várja odaát rég,
az ezüst szálat szakítsd csak el,
nem kell kötődni, már mennie kell!

Emléke úgyis a szívedben él,
nyugtasd meg lelkét, mely érted fél!
Időtlenségben téged keres,
engedd el, kérlek, hogy szabad lehess!

Gyújts meg egy gyertyát és engedd el,
nyugtasd meg lelkét, mennie kell!
Neki már nincsen itt dolga veled,
bocsásd útjára, bátran mehet!

Aki már elment, lépjen tovább,
új életében lásson csodát,
érted már nem kell, hogy fájjon feje,
öröklét várja már egy ideje!

Engedd el végre, a múlt árnyait,
őrzik emlékét az álmaid.
Te pedig menj csak az úton tovább,
találkoztok még, majd odaát!

Aranyosi Ervin © 2021-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne sírjatok értem!

ne sírjatok értem
Aranyosi Ervin: Ne sírjatok értem!

A mosoly fontosabb, mint a hulló könnyek,
elment barátunkra emlékezni könnyebb,
ha szép emlékeket idézünk a múltból,
ami jó és vidám, s nem ily szomorú volt.

Barátunk egy felhőn lógatja a lábát,
hidd el, nem siratja korai halálát,
ő már tudja érti, hogy így kellett lenni,
s készül le a Földre, újra leszületni.

Hidd el, az ő arcán mosoly és nem könny ül,
mert mindent megértve a szíve megkönnyül.
Kedves mosolyával tekint le reátok,
s kérdi: – Miért sírtok kedves, jó barátok?

Aranyosi Ervin © 2016-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva