Aranyosi Ervin: Újévi durrogás

Aranyosi Ervin: Újévi durrogás

Új év és benne régi élet,
s közöttünk él a sok kísértet,
s riasztgatnak minket tovább,
a kishitűt, az ostobát!
A tegnapból tanulni kéne,
a sok hazugság véget érne,
s tehetnénk végre egy csodát!

Szélmalomharc értetlenekkel,
kiknek a lélek fénye nem kell,
kik úgy teszik csak dolgukat,
ahogy az fentről jól mutat!
Kimosott aggyal tündökölnek,
hazugságukkal körbelőnek,
hiába lázad a tudat!

Emberiség álomba veszve,
kiket megérint dogma, eszme,
Nem is látják az életet,
csak lesik, hogy történhetett!
Hiszen ők mindent jól csináltak,
a nyájba birkaként beálltak,
s úgy éltek, miképp lehetett!

Új év, s pénzüket szerteszórták,
tűzijátéktól hangos ország
jelezte a nép éhezik!
Adjunk színes szikrát nekik!
Az égbe szállnak színes álmok,
mert ott fenn nincsenek karámok,
s a perc csodáját élvezik!

Hiába lázad Európa,
vidáman küldenek pokolba,
az élősködő nagy urak,
hisz a nép épp velük mulat.
Nem érzi börtönét a lélek,
amíg durrognak csalfa fények,
s a pór játszhatja az urat!

Új év és benne durranások,
s ha lelkem mélyére leások,
valami hiányzik nagyon,
s nem a gazdagság, nem a vagyon!
Inkább egy tiszta, érző élet,
a szeretettel telt boldog lélek,
s keresem, hová tűnt vajon?

Aranyosi Ervin © 2022.01.02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva