Aranyosi Ervin: Hasonulás

Aranyosi Ervin: Hasonulás

Én nem hallok, én nem látok,
én meg nem beszélek!
Elfogadom úgy, ahogy van,
s tudatlanul élek.
Biztos úgy jó, ahogy mondják,
az Ő tudományuk!
Nincs diplomám, se ötletem,
– hallgatok reájuk.
Ők hozzák a szabályokat,
én pedig betartom.
Ha az eszem mást diktálna,
úgy sem lenne pardon.
Így legalább békén hagynak,
dolgozom ezerrel,
majom vagyok, utánozok,
pont úgy, mint egy ember!

Aranyosi Ervin © 2014-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva