Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

jan
6

By

Aranyosi Ervin: Haldoklik a nyelvünk

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Haldoklik a nyelvünk

Haldoklik a nyelvünk,
nem ápoljuk szépen,
elolvad, mint a hó,
az emberek kezében.
Egyre több az angol,
ami beszivárog,
angol szó mos agyat,
amerre csak járok.

Pedig a mi nyelvünk
a világ ősnyelve,
gazdagodik az,
kit rávezet figyelme!
Teremtő gondolat,
értő, magyarázó,
hatalmas nagy szókincs,
nemcsak élő pár szó!

Árnyalni is képes,
szépen kifejezni,
a hasonlók között,
különbséget tenni.
Nem ápolni vétek,
nemhogy lecserélni,
csak, mert az idegen
nem tud vele élni!

Ez az élet nyelve,
a képzelet gazdag,
s ez értékes kincse
az igaz magyarnak.
Használjuk, beszéljük,
a széltől is óvjuk,
az is baj, csak írjuk,
és már rég nem rójuk!

Ha kihal a nyelvünk,
kipusztul a nemzet,
idegen nép reá
ne vessen keresztet!
Őrízzük e kincset,
úgy, mint ezt a hazát,
ez rejti a magyar,
ősi, szent igazát!

Aranyosi Ervin © 2024-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

jún
11

By

Aranyosi Ervin: Késői bölcsesség

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Késői bölcsesség

A bölcsességet nem kapjuk készen,
nekünk kell azt megszerezni!
A kapott tudást kiválogatni,
a megszokottat kiszemetelni.
Hitrendszerünk olyan sok rétű,
tanuljuk a jót, na meg a rosszat,
döntések útján vándorolva,
töltjük időnk velük naphosszat.

A választáshoz jogot kaptunk
és néha áldó segítséget,
de jószándék is vihet félre,
ha nem látod a különbséget.
Persze, nehéz előre látni,
hogy a döntésed mit okozhat,
de álmodozva, megfigyelve,
képzeletünk csodákat hozhat!

A jó pap holtáig is képes
a sok tudást befogadni,
de, hogy melyik lesz majd előnyös,
olyan nehéz kiválogatni.
Aztán, mire bölccsé válunk,
elszáll az idő is felettünk,
világunkból odébbállunk,
mert távozó lelkek lettünk.

Mit hagyunk az utókorra?
Utunkat mind végigjárják,
a tőlünk megszerzett tudást,
a saját szitán átrostálják.
A hibákat kijavítják,
de közben elszáll az élet,
s csak a síron fog ez állni:
– Ez az ember is bölccsé lett!

Későn válunk csak bölcsekké,
mikor átlátjuk a létet,
kár hogy nincs az ifjúságban,
a megfontolt tudás készlet!
Hiába a millió könyv,
nem érünk rá elolvasni,
s mikor időnk lesz reájuk,
létünkre már nem fog hatni!

Aranyosi Ervin © 2020-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva