Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Tanulok repülni


Aranyosi Ervin: Tanulok repülni

Valóban jól látod, tanulok repülni,
nem tudok én nyugton, a fenekemen ülni!
Igaz nincsen szárnyam, csak akaraterőm,
próbálkozom tehát, futva, reménykedőn.
Mert a madarak is felszállnak az égre,
követném hát őket, s utolérném végre.
Már rövidebb távon sikerül is nékem.
Egyszer csak meglátod, szállok majd az égen!

Aranyosi Ervin © 2021-07-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kandúr Bandi meséje


Aranyosi Ervin: Kandúr Bandi meséje

Egyszer volt egy Kandúr Bandi,
nem tudott nyugton maradni!
Neki folyton menni kellett,
nem ült a gazdája mellett.
Minden reggel nekivágott,
felfedezni a világot.
Felfedezni és bejárni,
igazi vadásszá válni!

Legelőször fára mászott,
a fakérgén kaparászott,
élesítette a körmét,
– hallotta is ezt a környék.
Minden egér, minden madár,
odabújt, hol nyugtot talál,
hol a vadász el nem éri,
hol a holnapot megéli.

Szóval, Bandi neki vágott,
hogy bejárja a világot,
pontosabban a környéket,
s felfedezze, hol van élet?
Ment, mendegélt kíváncsian,
cicaszeme fel-felcsillan,
mikor meglát gyíkot, lepkét,
kik mozgásukkal meglepték.

Ha mozgás van, Bandi lapul,
a figyelme sosem lazul,
figyeli a mozgót, élőt,
incselkedőt, félve félőt,
aztán huss, mint nyíl úgy repül:
zsákmány alulra kerül.
De Bandink nem éhes fajta,
vagy csak most nem látszik rajta.

Inkább játékosnak látszik,
akit elkap, azzal játszik.
Feldobja a levegőbe,
mégsem futhat el előle,
mert a Bandi ezzel becsap,
s zsákmányára újra lecsap.
Alaposan kifárasztja,
s mert nem éhes, futni hagyja.

Már újabb kalandra vágyik,
kerítés tetején mászik.
Ott fent illegeti magát,
felbosszantva Morzsi kutyát.
Mert a kutyus is vadászna,
de Bandink fúj a vadászra,
bosszantja csak, felhergeli,
az örömét ebben leli.

Szegény Morzsi ugat, tombol,
s álmodik szép jutalomról…
Macskabunda jól mutatna,
s a kutyák közt rangot kapna,
mert egy kandúrt levadászott,
kényes szép nyakára mászott…
Ám ez a kép álom marad,
csak csahol a macska alatt.

Bandink is megunja végül,
s nem is marad eleségül.
Mivel már a gyomra korog,
lám most már haza csámborog,
Az ablakon kopog, kapar,
beeresztik nagyon hamar.
A gazdája hazavárja,
s táppal telik meg a tálja.

Gazdájához törleszkedik,
megköszöni a reggelit.
Ölébe ül és dorombol,
az ételért, jutalomból,
meg hogy végre simogassák,
álomszépen elringassák.
Álmában megint vadászik,
de ott oroszlánnak látszik!

Aranyosi Ervin © 2017-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Repülni tanulok


Aranyosi Ervin: Repülni tanulok

Kitárom a karjaimat,
tanulok repülni!
Nem tudok nyugton maradni,
a fenekemen ülni!
Felfedezem minden honnan,
a csodás világot!
Biztos emlékezni fog rám,
aki szállni látott…

Aranyosi Ervin © 2013-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva