Aranyosi Ervin: Csornai Lukrécia

Aranyosi Ervin: Csornai Lukrécia

Lukrécia, Lukrécia,
nyitott karmokkal simogat.
Játék hevében elmerül,
karodra húzva csíkokat.
Szőnyeg, függöny, mind védtelen,
őrzik a karmai nyomát,
játékból „szitává” teszi
gazdája kedves otthonát.
A kertben csendben meglapul,
lesből figyel, mint jó vadász.
Szélvészként zúdul, mint vihar,
menedéket nem is találsz.
Aztán, ha kedve engedi,
elnyújtózkodik kéjesen.
Hagyja hogy végig simogasd,
azt hinnéd nem lesz vége sem.
Ám jön az újabb fordulat,
kiszámolni nem is lehet,
új kedve támad, megharap,
ha nem kapod el a kezed.
Néha túl vad, néha szelíd,
olykor bosszant, hol felvidít.
Néha egy szőrmók szörnyű szörny,
akit szeretni kell kicsit.

Aranyosi Ervin © 2011-08-04.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva