Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 24. rész

Gonosz banya
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 24. rész

Ahogy minden, új nap végén
megnyitom a könyvemet.
Fonalamat gombolyítva,
tovább lépnem, hogy lehet?

Mit mesél ma a könyvtündér?
Várom már a folytatást!
Hogy érzem magam a végén?
Tesz-e reám jó hatást.

Tegnap este ott tartottunk,
a kis tündér, s a banya,
találkozott egy teremben,
mely egy varázslat-tanya.

Minden féle hókusz-pókusz,
varázskellék volt jelen,
s a boszorkány mesterkedett,
tündérkén úrrá legyen.

Egy hatalmas agyagüstben,
kígyót-békát főzöget,
varjúhájat, csíkbogarat,
bárányvért is töltöget.

Mennyi áldozattal jár is,
mikor tervez a gonosz,
mennyi rosszat és fájdalmat,
mennyi ártalmat okoz?

Aztán bűvös üveggömbjén
idéz meg száz szellemet,
csupa olyan fogást használ
mely megtörhet jellemet.

Mert, bizony a boszorkánynak
mindezekkel célja van,
Nem lógatta csak a lábát,
nem ücsörgött céltalan.

Varázspálca a kezében,
gyökérforma görbület,
belevésték a boszorkák,
éles hosszú körmüket.

Varázs szavak keltek szárnyra,
banya szája be nem állt,
mondta sorban, ahogy jöttek,
száz varázsszót kitalált.

A levegő delejes lett,
bárkit megigézne már.
De lám csak a kicsi tündér,
minden trükknek ellenáll.

Minden bűbájt könnyen hárít,
varázs nem tud hatni rá,
büszke lenne anyukája,
ha gyermekét láthatná.

Minden bűbáj ellenszerét,
megoldását tudta ő.
S lám a banya belsejében
a feszültség egyre nő.

– Hej, te leány, hogy vagy képes,
nekem ellent mondani,
nem győzöm a varázslatot,
az igézést ontani.

Már csak egy, csak egy átok van,
amit szórhatok ma rád,
talán ezt a bűvös átkot,
nem ismerte anyukád.

– Átok, átok válj valóra,
lassan így imádkozott,
tündérlányka légy általam,
bajjal verve, átkozott.

Keresek egy kerek erdőt,
legyen mától börtönöd,
ne hagyhasd  el határait,
ne kísértsd az ördögöt!

Addig tartson fogságában,
míg egy ifjú rád talál,
aki méltó lehet hozzád,
kit nem rémiszt a halál.

Kinek szíve a helyén van,
ki látja benned a jót,
aki képes álmaival
szebbé tenni a valót!

Akit nem vonz kincs, királyság,
kit nem bódít el csoda,
kinek szíve a lelkedért,
s szép lényedért van oda.

Ki az álmát látja benned,
kinek szíve csoda szép,
aki ésszel, szívvel képes
sokszorozni erejét.

Csak egy ilyen ifjú legyen,
az ki majd kiszabadít,
és ameddig nem talál rád,
szomjazd égő szavait.

Legyél addig boldogtalan,
ne is találj örömet,
Száműzlek hát messze földre.
Ne zavard a körömet!

És a boszorkány varázsolt!
S tündér elsírta magát.
Így került Ő az erdőbe,
s így éli Ő meg a mát.

Lesz-e vajon folytatása?
Holnap vajon mit mesél?
Ha szeretnél mindent tudni,
Holnap újra itt legyél!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

3 Responses to Aranyosi Ervin: A könyv tündére 24. rész

  1. Szarvasné Editke says:

    Itt leszek, mert nagyon szeretnék szebb sorsot szegény tündérkének! Várom szeretettel a folytatást! 🙂

  2. Fehér Jánosné says:

    Hát Ervin nagyon szép mese! Gondolom, vagy csak remélem, hogy lesznek még szép verses meséid!! Köszönet érte!!

  3. Pingback: Aranyosi Ervin: A könyv tündére 23. rész | Aranyosi Ervin versei

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..