Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szép nyomokat hagyni


Aranyosi Ervin: Szép nyomokat hagyni

Üres kézzel jövünk erre a világra,
s itt aztán szert teszünk birtoklási vágyra.
Mindenből akarunk sajátot magunknak,
ez adja alapját sok kapcsolatunknak.

Ember és ember közt a rangsort az adja,
kinek a vagyona másét meghaladja,
az különb másoknál, s egyre többet ér el,
s gyakran rendelkezik mások életével.

Sokan úgy gondolják, csupán egyszer élünk,
s ha ebben a létben elveszünk, mert félünk,
ha tárgyakat gyűjtünk boldogságra vágyva,
úgy tehetünk szert csak mesés gazdagságra.

Tényleg, birtoklásról szólna csak az élet?
Hogy a Föld, a tenger, vagy a Hold kié lett?
Vagy, hogy mit vagy képes munkáddal szerezni?
Ettől válhatsz többé, s tudsz gazdaggá lenni?

Amíg így gondoljuk, a világ porfészek,
ahol nem illenek egymáshoz a részek.
Kimarad a lényeg, az élet értelme,
míg sikerre vágyva harcol csak az elme.

Vajon a reklámok mért érzésre hatnak?
A sok hazugságot mért érzed magadnak?
Miért kell harcolni, háborúzni folyton,
miközben az érzést önmagamba fojtom?

Pedig, ha figyelnénk az érzéseinket,
nem hagyna a lelkünk önmagunkra minket.
Nem csapongna elménk, értené a létet,
könnyebben találnánk napjainkban szépet.

Hagynunk kéne magunk gyakran elmélázni,
gondolkodó helyett, érző lénnyé válni!
Figyelni az érzés jó útmutatását,
tapasztalva annak minden szép hatását.

Lassítanunk kéne, néha meg-megállni,
magunkra figyelve gazdagabbá válni,
átlátni az élet millió csodáját,
óvni, megcsodálni a létezés báját.

Szeretettel nézni kicsire és nagyra,
s vágyni, hogy világunk élőn megmaradna,
s nem harcról és pénzről szólna csak az élet,
élményektől lenne gazdagabb a lélek.

Ha már egyek vagyunk, együtt érezhetnénk,
lelkünk összekötné sok-sok közös emlék,
melynek része lenne, mindaz ami élő,
s csodáról mesélne minden elbeszélő.

Szeretettel kéne néznünk a világra,
szemünket lehunyva, szívünket kitárva!
Együtt tapasztalva az isteni rendet,
amit a jó Isten nekünk megteremtett.

Furcsa, hogy a versem csak azt ismételi,
ne a kezed legyen, lelked legyen teli!
Tele érzésekkel, álomszép világgal,
jobbító erővel, jót teremtő vággyal.

Ennek van értelme, élni így érdemes,
és nem csak azért, mert az ilyen cél nemes,
hanem azért is mert erről szól az élet,
és mert szerzett dolog nem boldogít téged.

Üres kézzel jövünk, szép életre vágyunk,
legyen szeretettől boldog a világunk.
Ezt kell hát tanulnunk, szeretni és adni,
a mások lelkében szép nyomokat hagyni.

Aranyosi Ervin © 2019-02-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felelősek vagyunk világunkért

Aranyosi Ervin: Felelősek vagyunk világunkért

Isten ajándéka az, hogy megszülettél,
felemelt magához, hiszen ember lettél!
Megteremtett mindent, mi kell a világhoz,
csak utat kell találj földi boldogsághoz.

A legtöbbet adta, mit egy szülő adhat,
bőtermő Földgolyó forog most alattad.
Rád bízta a dolgot, hogy gazdálkodj vele,
rengeteg élővel rakta neked tele.

Őket terád bízta, mint gondos gazdára,
napi betevődnek csupán ez az ára!
Ha a feladatot nem tudod ellátni,
világunk miattunk fog kihalttá válni!

Isten ajándékát viszonoznod kéne!
Bárcsak ez a világ még sokáig élne!
Nagy a felelősség, léted múlik rajta,
ha rosszul kezeled, könnyen kerülsz bajba!

Persze, tudom, magad kis porszemnek érzed.
nem nagyon látod át egyben az egészet.
Úgy hiszed nem tehetsz semmit egymagadban,
éled hát a létet anyagba ragadtan.

Hanyagul gazdálkodsz, ahogy mástól látod,
szemét borítja el lassan a világot!
Hogy ez ne így legyen, azért nem is teszel,
vásárolsz, elhasználsz, aztán újat veszel.

Ami pedig nem kell, szennyezi a Földet,
növényeket pusztít, állatokat öl meg.
Tengerben szigetek őrzik szemét-nyomod,
s külön entitásként, ezt másokra fogod.

A gazdag világ meg munkát ad a népnek,
s ezt a gondolatot látod jónak szépnek?
Kacatot gyártani, eladni és venni,
egész világunkat szemétbe temetni?

Hiszed, hogy ember vagy, s a munka tesz azzá.
Ám ha átgondolnád, nem válna igazzá,
át kéne csak látnod, hogy folyton becsapnak,
hisz a reklámokkal új vágyakat adnak.

Szemetelsz, dolgozol, jólétért harácsolsz,
közben a világnak csúf bitófát ácsolsz,
saját magadat is oda felaggatod.
Tényleg ezért vagy itt, ez a feladatod?

Aranyosi Ervin © 2019-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lassítsunk!


Aranyosi Ervin: Lassítsunk!

Minek az a nagy sietség?
Érdemes megállni,
a világban körülnézni,
mindent megcsodálni!
Az életet élvezni kell,
lassan, megfigyelve,
keveset lát aki rohan
és kilóg a nyelve!
Álljunk csak meg egyre többször,
figyeljünk egymásra!
Szeretetre is van idő,
s juthat minden másra!
Csodálatos út az élet,
körül kéne nézni,
engedni a lelkünket
a széptől megigézni!
Átsétálni az életen,
kézen fogva szépen.
Bejárni egy hosszú pályát,
mint a Nap az égen!

Aranyosi Ervin © 2019-02-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Múzsámhoz (Évikéhez)

Aranyosi Ervin: Múzsámhoz (Évikéhez)

Óh, kedves Múzsám, drága kincsem!
Édes csókodra vágyom én!
Nélküled élő versem sincsen,
belém hal minden költemény!

Méz íze szádon minden szép szó,
szívből jövő a gondolat.
Mosolyod megfestésre méltó,
s minden merengés hódolat.

Letörölsz gondot homlokomról,
felvidítod éhes szívem.
Nem csoda hát, ha versem hódol,
s amikor kész van, s eléd viszem.

Dicséret, néha biztatás kell,
remény, hogy lesz még holnapunk!
Lelkem lelkedben megnyugvást lel,
hogy jól vagyunk, ahol vagyunk.

Fűszerezed hát a napjainkat,
ízedtől szebbül a világ.
Közben körülleng virágillat,
s könnyebb a léten menni át.

Kísérőm vagy, s így kéz a kézben,
amint szép lelkünk összeér,
ott vagy egészben és a részben,
s minden szavam téged dicsér!

Óh, kedves Múzsám, drága kincsem!
Veled teljes az életem.
Verssé tetőled válik minden,
hozzád szól minden énekem.

Téged dicsér az álmos hajnal,
ha kinézek az ablakon,
szívem dalol a madárdallal,
tudd hát, hogy szeretlek nagyon.

Nap fénye benned tükröződik,
szemedből árad vissza rám,
lelkem a lelkedhez kötődik,
tőled való a glóriám.

Történjen bármi a világban,
sosem leszek így védtelen,
s megtalállak bármely virágban,
s csak annyi kell, hogy légy velem.

Iker-szívünk rég együtt dobban,
gondolatunk egy srófra jár.
Benne élsz hát a verssorokban,
s ha más olvas ott megtalál.

És mégis jó, hogy nem vagy másé,
örökre hozzám tartozol,
sosem lehetsz az elmúlásé,
s naponta új reggelt hozol.

Együtt feküdve, együtt kelve,
nem múlhat éjem nélküled,
lelkünk a szeretettel telve,
égőn tartja e szép tüzet.

Aranyosi Ervin © 2019-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Nap halála

Aranyosi Ervin: A Nap halála

Láttam, ahogy meghalt,
a tengerbe veszett.
Életben maradni
nem is igyekezett!
Feladta a reményt?
Nem hitt a csodában?
Örökre itt akart
maradni a mában?

Aztán jött a hajnal
és ő feltámadott,
szerény életének
még egy esélyt adott!
Hogy megint tanuljon,
újat tapasztaljon,
aztán, mikor végzett,
a tengerbe haljon…

Tudta és érezte,
nem lehet így vége!
Mindegyik új napon
felmászott az égre.
Felmászott az égre,
mert hitt a csodában,
mert hitt Istenében,
s a feltámadásban!

Mi mind Napok vagyunk,
fogjátok fel végre!
Hát mindennap fel kell
röppennünk az égre!
Sohasem halunk meg,
mindig feltámadunk,
hiszen mind az Isten
gyermekei vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2019-02-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A csillaglány meséje


Aranyosi Ervin: A csillaglány meséje

Egyszer volt, hol nem volt…
Elmesélem szépen.
Éldegélt egy csillag
fenn a magas égen.
Szép ezüst ruháját,
ezer éve hordta,
a csillagport róla
néha leporolta.

Olyankor szikrát szórt,
csillámlott az égbolt,
s mindenki csodálta,
aki látta. Szép volt!
Ám csak ennyit tudott,
fényesen ragyogni,
de ő többre vágyott,
másba akart fogni…

Zavarta, hogy nappal
fénye sosem látszott!
A Nap ragyogása
fényesebben játszott,
az egész világra
árasztotta fényét,
éltetve a Földnek
minden élő lényét.

Szegény csillag fénye
sosem látszott tőle,
így az éjszakába
menekült előle,
ahol végre látták,
fel tudott ragyogni,
az éj sötétjéből,
Földre mosolyogni.

Aztán eldöntötte,
angyallá fog válni,
angyal képében fog
a Földre leszállni.
Ezüst ruhát öltött,
szárnyakat növesztett,
szeretetet hozó
csodás nagykövet lett!

Minden álmodónak
dalt dúdolt fülébe,
vizsgálta arcukat,
hogy a dala szép-e?
A legtöbbjük arcán
rögtön mosolyt látott,
ez okozott neki
egy kis boldogságot.

A még virrasztókba
szintén lelket lehelt,
vágyakra, imákra
tiszta szívből felelt.
Gyógyított beteget,
pocakfájós babát,
dúdolgatta nekik,
a szeretet dalát.

És a szerelmesek,
hát ők úgy imádták,
hiszen a párjukat
sokkal szebbnek látták!
Mikor a csillaglány
elsétált mellettük,
máris kis glória
lebegett felettük.

Fénytükrén át látták
szerelmesük lelkét,
s benne csodájukat
boldogan meglelték.
S a csillag boldog volt,
hisz örömöt adott,
szerető szívekben
szép nyomokat hagyott.

Aztán, mikor végzett,
visszaszállt az égre.
Szíve megnyugodott,
s boldoggá vált végre.
Nem volt már irigye
a ragyogó Napnak.
Tudta: kik szeretnek,
szeretetet kapnak.

Érezte és hitte,
őt is megszerették,
szolgálatra vágyva
várta hát az estét.
Hogy a Földre szálljon,
szíveket gyógyítson,
hogy egy szebb világba
fénylő kaput nyisson.

Aranyosi Ervin © 2019-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva