Aranyosi Ervin: Mi vagyunk a magyarok

Aranyosi Ervin: Mi vagyunk a magyarok

Egyszer voltam, hol nem voltam,
azt hiszem, hogy lehettem.
Éldegéltem egy mesében,
tiszta szívből szerettem.
Adtam, kaptam, csudaszép volt,
s hittek bennem oly sokan,
mindaz, amit megálmodok
a jövőben megfogan.

Teremteni tanítottam
ősz szakállút, kisdedet.
Magyaráztam, s megmutattam
szebben élni is lehet!
Hittétek is, s persze nem is,
de a remény bennem élt,
aztán jöttek más mesélők,
akiktől a lélek félt.

refrén:
Álmodjunk egy szebb világot,
tisztán fénylőt, kedveset,
amit átsző jóságunkkal
a még élő szeretet!
Álmodjunk, váljon valóra,
legyen létünk része már,
a hazánk ezer év óta
erre készül, erre vár!

Egyszer voltam, talán leszek,
talán lesz még holnapom!
Magyar szívem a keblemben,
tán még büszkén hordhatom!
Talán sok szív együtt dobban,
talán boldogok leszünk,
talán végre észhez térünk,
s feltámasztjuk nemzetünk!

Nem számít majd, vén vagy ifjú,
városban, vagy falun él,
egyforma lesz a világban,
az ki magyarul beszél!
Kinek szíve hazájáért
dobban, s érte élni mer!
S nem érzi majd soha többé,
hogy magyarként félni kell!

refrén:

Álmodjunk egy szebb világot,
tisztán fénylőt, kedveset,
amit átsző jóságunkkal
a még élő szeretet!
Álmodjunk, váljon valóra,
legyen létünk része már,
a hazánk ezer év óta
erre készül, erre vár!

refrén2:

Álmodjunk egy szebb világot,
fogjuk meg egymás kezét,
s ezt a drága magyar népet
ne szakítsa senki szét!
Higgyünk egyként Istenünkben,
s áldjunk meg minden napot!
Mutassuk meg a világnak,
mi vagyunk a MAGYAROK!

Aranyosi Ervin © 2020-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva