Aranyosi Ervin: Szeretni kell!

Aranyosi Ervin: Szeretni kell!

Remegő kéz és ráncos arc,
sok küzdelem és sok kudarc.
Pislákoló láng fáradt szemekben:
– Talán, én jó ember lehettem?!

Szerettem mindazt, aki hagyta,
s olyan is volt, ki visszaadta.
Az idő elszállt lassan felettem,
de boldog voltam, mikor szerettem!

Életet adtam szeretettel,
szolgáltam mást szívvel és tettel.
Mindenki elment, itt hagyott,
s hiába súgom: – Itt vagyok!

Sóhajom már csak pár galamb
hallgatja, s érti néha nap.
Tudod a lét, így múlik el,
de amíg múlik szeretni kell!

Aranyosi Ervin © 2015-04-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva