Aranyosi Ervin: Bűntelennek születünk

Aranyosi Ervin: Bűntelennek születünk

Az a bűnös, aki mondja!
Mert a lélek bűntelen!
Na meg, aki megtanítja,
hogy bűnös hogyan legyen!
Tiszta lappal érkezünk mind,
s tele írjuk papírunk,
s mivel bűnösnek neveznek,
egy léten át lapítunk!

Szabadítsuk fel a lelket,
az ember szerethető,
hittel, vággyal, mosolyogva,
minden cél elérhető!
Bűntelenül, szeretetben,
könnyebb élni emberek!
Hagyni kell hát, hadd tudhassa:
– Gazdagabb a lét veled!

Minden lélek – le a Földre –
ártatlanul érkezik,
senki nem válik gonosszá,
míg rosszal nem mérgezik.
S néha, bíz’ a legjobb szándék,
az is rossz útra vezet,
hitrendszer lehet a csapda,
így azt észre sem veszed!

Hogyan kéne jóvá válni,
nincs is ennél egyszerűbb,
észre kéne végre vennünk
egymásban a nagyszerűt!
A jó tettet megdicsérni,
felemelve lelkeket,
legjobb út egy szebb világba,
a megértő szeretet.

Mi értelme a világnak,
ha elnyom a hatalom?
Nem tesz senkit boldogabbá
mérhetetlen, nagy vagyon!
Ám ha másokkal megosztod
amid van, a keveset,
jó érzéssel gazdagodhatsz,
mely simítja lelkedet!

Más lelkében nyomot hagyva,
éljük szép világunkat,
s nincsen ember, aki erre,
tiszta szívvel, ráunhat.
Ám hiszem, hogy jobbá válunk,
ha mától mind így teszünk,
megépítjük mennyországunk,
s mind angyalokká leszünk!

Aranyosi Ervin © 2021-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva