Aranyosi Ervin: Fény és sötét ura az ember

Aranyosi Ervin: Fény és sötét ura az ember

Ha majd belefáradsz, az legyél, ki nem vagy.
Mikor belső lényed, kizökkenni nem hagy.
Mikor minden perced élvezetté válik.
Ha lelked meg tisztul, s nem rettegsz halálig,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a szeretetnek útját megtalálod.
Ha nem más hatalom céljait szolgálod.
Társakért teremtesz, kik körötted élnek,
s nyugtatod a lelkét azoknak, kik félnek,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a megértésnek köpenyét felöltöd,
s napjaidat fényben, s szeretetben töltöd,
örömmel töltöd meg lelked szép világát,
lombossá növelve az életfa ágát,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a tudományod az embert szolgálja.
Ha a lélek nem lesz a pénznek szolgája.
Ha majd minden ember szeretetre ébred.
Ha nem mást játszol el, saját léted éled,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha az élet útját végre megtalálod.
Amikor ráébredsz, hogy nincs is halálod,
mert a lelked örök, nincsen mitől félned,
csak a napjaid kell értelmesen élned,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Aranyosi Ervin © 2015-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva