Aranyosi Ervin: Utad a jövődbe

Aranyosi Ervin: Utad a jövődbe

Amikor lemaradsz, s nem jutsz el a mába,
amikor elgáncsol a múlt üszkös lába,
sérelmeket ápolsz és nem barátságot,
ellenségnek érzed az egész világot.

Mikor félelemeid úrrá lesznek rajtad,
más életet kaptál, és nem ezt akartad!
Mikor a rossz útról nem mersz letévedni,
mert nem tudsz szeretni és szeretve lenni,
akkor eltévedtél, múltadba ragadtál,
csak előzményt mutat számodra a naptár,
s benne összetörve ott maradt az álmod.
Kiutad a múltból sehogy sem találod!

Mész csak monotonon, mint egy alagútban,
nincsen jövőképed, újra megélt múlt van!
Akkor, talán végre meg kellene állni,
és a lét értelmét végre megtalálni.

Magadba merülve meglelni a csendet,
benne megvan írva Isten mért teremtett?
Miért járod utad folyton körbe-körbe,
öregedő embert látva a tükörbe’,
aki nem keresi célba vett vágyait,
kinek a lelkében a megszokás lakik,
ki élete célját sehol nem találja,
s mindig csak ugyanazt a rossz utat járja.

Állj meg hát a mában, s teremts gondolattal,
vágyott, szép célokkal teljen meg az asztal!
Legyen a lelkednek jólét lakomája,
lebbenjen szemedről múltad csúf homálya!

Engedd el a múltad, eleget teremtett,
tegyél itt a mában, életedben rendet!
Szabadítsd fel lelked, éld a mai napod,
s érezd, gondolatod már sikert aratott,
hisz magadban látod, vágyaidnak tárgyát,
veteményes kertjét, napos melegágyát,
mindazt, ami eltölt téged boldogsággal,
hogy egy szinten rezegj az egész világgal!

Koncentrálj a jóra, nyisd szemed a szépre,
csupán, ami épít, mindig azt vedd észre!
Szelektáld figyelmed, erősítsd csak a jót!
Kormányozd jövődbe célba szálló hajód!

Aranyosi Ervin © 2018-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva