Aranyosi Ervin: Útravaló

Aranyosi Ervin: Útravaló

Nehéz feladatot bízok most lelkedre,
a szó erejével hass az emberekre!
Tanítsd hát meg őket önzetlen szeretni,
mutasd meg miképp kell jó embernek lenni!
Mondd el, a félelem olyan, mint az árnyék,
a mögött is látszik, ki a fényben áll még,
de ha sötétjére, végre, fény vetülne,
az ember a bűntől is megmenekülne.

Nem kell azt legyőzni, nem kell harcba szállni,
nem kell katonává, bősz harcossá válni,
csak megérteni kell! A félelem átok!
A gonosz árnyéka így kerülhet rátok!
Menj hát a fény felé, kövessék a lépted,
a szeretet útja mennybe vezet téged,
s nem kell szép Földünket magad mögött hagyni,
itt van a mennyország, fényben kell maradni!

Tudod, csak egy út van, a szeretet útja,
az válhat boldoggá, aki megtanulja.
Ez maga a csoda, szórhatod két kézzel,
mindig újabb terem, és sohasem vész el!
„Kérd és megadatik”, „add és visszakapod”,
ennyi varázslattal szépítsd minden napod!
Szereteted küldd szét, a szó könnyű szárnyán,
s úrrá lehetsz mindig a gonoszság árnyán!

Bocsáss meg azoknak, kik még bűnben élnek!
Tudatlanok Ők még, árnyékuktól félnek.
Nem látják, nem értik, mi a lét értelme,
ahol a szív hallgat, s irányít az elme!
Ott a szeretetnek nincsen még hatalma,
sötét falat épít a pénz birodalma.
Gazdagság és siker fájdalomra épül,
önzést, erőszakot hívva segítségül.

Menj hát, s szeretettel váltsd meg a világot,
elveszett szívekbe gyújts szeretet-lángot!
Mutass méltó példát, szavad melegítsen,
elveszett lelkeket a fénybe segítsen!
Csillapíts haragot, szívbe maró mérget,
emeld fel lelküket, mely a mennybe érhet!
A szeretet magját szórd szerte a Földön,
lelkünk szép vizétől új élet fejlődjön!

Aranyosi Ervin © 2015-01-17..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva