Aranyosi Ervin: Álarc helyett (2013-2021)


Aranyosi Ervin: Álarc helyett (2013-2021)

Álarc helyett a mosolyomat hordom,
tükörből rám a mosolyom kacsint.
E mosolyt küldöm szerte a világba,
s mások arcáról vissza-visszaint!
A mosolyom a szeretetem része,
kis, fénylő csillag, mely fényesen ragyog.
Szeretet lángját gyújtja más szívekbe,
és ahogy terjed, úgy érzem, ott vagyok…

De mosolyom ma álarc mögé dugják,
és nem látom, ki mosolyog velem.
A MŰsorok, a rettegést tanítják,
s a szemekben ott ül a félelem!
A szeretet kiürül a világból,
és eltűnik a tündöklő mosoly,
és nem marad, ki fájó lelket ápol,
s a lelkünk napról napra haldokol!

Én szeretném az álarcot levenni,
és mosolyomat büszkén hordani,
a világomat élhetővé tenni,
s a félelem tüzet eloltani!
A rettegésbe bárki belehalhat,
a szeretet meggyógyít, felemel!
Ébredni kell, a világ már nem alhat,
a hitünk belénk életet lehel!

Én szeretnék kilépni börtönömből
és beszívni a tiszta levegőt,
kirángatni a megszokott közönyből,
a hazugságtól ma még szenvedőt!
És vannak még, kik utat mutatnának,
hogy gondolkodni élőn hogy lehet,
az emberek boldog jövőre vágynak,
hol nincs betegség, de van SZERETET!

Aranyosi Ervin © 2021-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva