Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Varázsolnék


Aranyosi Ervin: Varázsolnék

Szeretném a világunkat
jobbá varázsolni.
Nem is kéne hozzá egyéb,
néhány varázs-holmi!
Különleges ruha, miben
akár merre járok,
csupa-csupa boldog embert,
vidámságot látok!

Kellene egy varázspálca,
mosolyt varázsolna,
az emberek arcán folyton
ez a varázs volna!
Senkinek nem lenne oka
bánatra, sírásra,
szereteten kívül aztán
nem vágynának másra!

Szeretném a félelmüket
mind-mind eltörölni,
engedjék csak a lelküket
fényben tündökölni!
Bújjanak meg ölelésben,
szerető karokban,
s érezzék csak önmagukat
e varázstól jobban!

Szeretném meggyógyítani
az egész világot,
legyen boldog a sok ember,
s egészséggel áldott!
Hadd örüljenek a szívek,
a többiek szívének,
hadd terjedjen dallam szárnyán
a szeretet-ének!

Azt hiszem, hogy sikerülhet
ez a szép varázslat,
ha a Földön minden ember
szép dalt dudorászgat!
Fogjuk hát meg egymás kezét
és alkossunk láncot,
járjuk el a világ körül
a szeretet-táncot!

Dallam szárnyán, lélek táncán,
csak nyerhet az ember,
forduljunk hát egymás felé
békés szeretettel!
Minden rossznak vége szakad,
meg fogjátok látni,
csak együtt kell varázsolnunk,
s új csodát kívánni!

Aranyosi Ervin © 2021.12.27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amikor rám nézel…


Aranyosi Ervin: Amikor rám nézel…

Amikor rám nézel,
két szemed ellágyul,
szereteted érzem
szemed sugarából.
Barna íriszedből
aranyszín sugárzik,
szívem rögtön, egyből
szeretetben ázik.

Vajon, mit látsz bennem,
mitől válok többé,
lelkedtől emelve,
hogy válok örömmé?
Mitől lesz értékes
számodra személyem,
amiért jutalmam
megkapom, megélem?

Talán többnek is látsz,
mint amilyen vagyok,
talán többet is vársz,
mint amit adhatok?
Vagy te felfedezted,
amit még nem tudok,
mit nem ismerhetek,
míg mennybe nem jutok?

Lehet, hogy az a menny,
épp te benned épült,
s lelked a lelkemmel
végre kiegészült?
Így együtt, közösen
alkotjuk csodánkat,
így leszünk mi együtt,
teljesekké váltak?

Nem tudom, de jó így
lelkedben fürödni,
örömökre lelni,
hosszasan időzni,
elvonulni szépen
a külső világból,
mert lelked meggyógyít,
felvidítva ápol.

Remélem, hogy érzed,
én is folyton adnék,
szívem melegével
örökké maradnék,
visszatükrözhetnék
jóságosat, szépet,
mindent, amit adtál,
s mit kínált az élet.

Mit számít világunk
külső őrültsége,
elleszünk így együtt,
amíg nem lesz vége!
Egymást boldogítva,
örömökre lelve,
átvészelek mindent,
lelkedben telelve.

Amikor rám nézel,
két szemed ellágyul,
az érzéseidről
sok mindent elárul!
Elveszünk egymásban,
forró ölelésben,
élő biztonságban,
újjá születésben.

Hiszen az erőnket,
szépen összeadjuk,
egymás hibáit is
bátran elfogadjuk,
csak a jót keressük,
így azt is találjuk,
s nem marad lelkünkön
többé már talán lyuk.

Szépen befoltozzuk,
szívvel, szeretettel,
amire egyedül
nem képes az ember!
Elfogadjuk egymást,
s talán jobbá tesszük,
ehhez az erőnket
közös létből vesszük.

Fürödj hát meg te is,
szemem sugarában,
szerethetőbbé és
szeretőbbé váltam.
Neked áldozom hát
figyelmem, szerelmem,
hogy odaadásod
visszhangozzon bennem!

Melengetem lelked,
összekapcsolódunk,
gondokat a létben
könnyedén megoldunk!
Szeretetpercekben
ketten eggyé válunk,
s ha mi jobbá lettünk,
követ majd világunk!

Aranyosi Ervin © 2021.09.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álarc helyett (2013-2021)


Aranyosi Ervin: Álarc helyett (2013-2021)

Álarc helyett a mosolyomat hordom,
tükörből rám a mosolyom kacsint.
E mosolyt küldöm szerte a világba,
s mások arcáról vissza-visszaint!
A mosolyom a szeretetem része,
kis, fénylő csillag, mely fényesen ragyog.
Szeretet lángját gyújtja más szívekbe,
és ahogy terjed, úgy érzem, ott vagyok…

De mosolyom ma álarc mögé dugják,
és nem látom, ki mosolyog velem.
A MŰsorok, a rettegést tanítják,
s a szemekben ott ül a félelem!
A szeretet kiürül a világból,
és eltűnik a tündöklő mosoly,
és nem marad, ki fájó lelket ápol,
s a lelkünk napról napra haldokol!

Én szeretném az álarcot levenni,
és mosolyomat büszkén hordani,
a világomat élhetővé tenni,
s a félelem tüzet eloltani!
A rettegésbe bárki belehalhat,
a szeretet meggyógyít, felemel!
Ébredni kell, a világ már nem alhat,
a hitünk belénk életet lehel!

Én szeretnék kilépni börtönömből
és beszívni a tiszta levegőt,
kirángatni a megszokott közönyből,
a hazugságtól ma még szenvedőt!
És vannak még, kik utat mutatnának,
hogy gondolkodni élőn hogy lehet,
az emberek boldog jövőre vágynak,
hol nincs betegség, de van SZERETET!

Aranyosi Ervin © 2021-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva