Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Jelenedbe írt jövő

Aranyosi Ervin: Jelenedbe írt jövő

„Digitális ország tuning maxolja ki” a világod,
magyar nyelvedet tapossák és te nem is látod?
Azt hiszed, ez téged szolgál, de te vagy a szolga!
Embertelent létrehozni, ez az ember dolga?

Robotvilág következik. Hol a helyünk benne?
A természet szertefoszlik, mintha nem is lenne!
De a Földünk élő bolygó, megrázza majd magát,
mert csak az alvó embernek moshatják az agyát.

Elvész civilizációnk, miképp oly sok régen,
itt nem győzhet az igazság, úgy mint a mesében.
Túl sok már a Csipke Rózsa, a fél világ alszik,
s kevés, mint halottnak a csók, mi háttérben hall’szik!

Nincs tudomány, csak technika, és pénzt hozó vegyszer,
saját sírját ássa ma a megvezetett ember.
Mindent elhisz, mindent megvesz, ami őt „szolgálja”,
munka után szórakozás, és agymosás várja.

A kényelem, s a butaság kézen fogva járnak,
nézd meg, téged kik vezetnek! Okosabbak nálad?
Mind-mind bábu, és eladta ördögnek a lelkét,
rájuk hallgatsz? Jobb lenne, ha lelkedet figyelnéd!

Lehallgatnak, megfigyelnek, mindent tudnak rólad,
szádba rágják, átformálják mondanivalódat!
Rég nem lehetsz az a lélek, akinek születtél,
médián át elvarázsolt, kódolt eszű lettél.

Hagyod elveszni a csodád, a szép magyar nyelved,
idegenek, idegenül, angolnak nevelnek!
Robot veszi át a munkád,szépen lecserélnek,
lemásolnak, utánoznak, már helyetted élnek!

Te tanítod meg dolgozni, s téged programoznak,
s nem is látod, szolgája vagy a rút hatalomnak!
A természet kihalása neked okoz gondot,
átadod a gépeknek a cirkuszi porondot!

Aranyosi Ervin © 2025-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hol tartunk?

Aranyosi Ervin: Hol tartunk?

Keressük az igazunkat,
s beletörik a fogunk.
Lepattanunk a világról,
aztán pedig nyafogunk.
Hirdetjük, mit szívünk diktál,
hátha lesz, ki majd megért,
mindennapi harcainkban
hála sincs már mindezért.

Nem is erről szól az élet,
nem számít, hogy kik vagyunk!
A Föld is csak terepasztal,
s kivetítőnk az agyunk.
Lelki harcainkat vívjuk,
felesleges sok csatát,
s valójában nem is látjuk,
a világ szebb oldalát.

Amikor gyerekek voltunk,
vágytuk, hogy majd felnövünk,
s átvesszük az irányítást,
s mindenbe belejövünk.
Ám a világ megváltozott,
s kapkodjuk a fejünket,
mert az emberek világa,
hamarosan letűnhet.

Digitális forradalom,
cyber világ érkezik,
s kihal végül az a lény,
ki érzésekre éhezik.
A tudomány mesterséges,
nincs már benne emberi,
az ember a helyes útját
nem találja, nem leli.

Aki látja, aki érzi,
azt őrültnek nevezik,
s amit tudománynak hívnak,
inkább rombol, nehezít.
Korunknak végére értünk,
újba kéne lépni át,
de sajnos a pusztulásra
megérett ez a világ.

Aranyosi Ervin © 2020-07-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva