Aranyosi Ervin: Emberré kéne válnunk!


Aranyosi Ervin: Emberré kéne válnunk!

Azt nézd, mit látsz az éhezők szemében!
A gazdagság hamis és elvakít!
Lehetne élni eggyé válva, szépen,
de arra pénz, vagy hírnév nem tanít!
Hiszem, világunk sokkal szebb lehetne,
ha megbecsülnénk jót, értékeset.
A szeretet, az boldoggá tehetne,
s ha szétszórnád, visszaadnák neked.

Nem lenne koldus, hisz mindenkinek jutna,
nem lenne tolvaj, rabló, nincstelen,
az ember csak emberséget tanulna,
s nem ülne összehordott kincseken!
S elmúlna tán a sok kór, itt e földön,
nem kínozna már senkit ezután,
s nem lenne létünk, oktalanul börtön,
s élhetnénk együtt, egymás oldalán.

Elvakult létben mennyit lát az ember,
hazugság csapdák foglyul ejtenek,
s lázadna lelkünk, telve szeretettel,
és felfedeznénk, mit tőlünk rejtenek.
Lehetne élni tiszta szívvel szépen,
mások szívébe hozva örömöt,
ott van a sorsunk, az érzőknek kezében,
el kéne fújnunk a takaró ködöt!

Hisz jutna minden, minden éhezőnek!
Földünk, világunk sokkal gazdagabb!
Csak látni kéne az éhezők szemében,
hogy van megoldás, ha a lélek szabad!
El kéne osszuk a világ gazdagságát,
s jutna belőle, tán bőségesen,
felszabadítva az emberek világát,
hogy ez a Föld, a Mennyország legyen!

Meg kéne látnunk az önzés mély csapdáját,
s hinni, hogy élni szebben is lehet!
Elosztani bőségét, gazdagságát,
segíthetne a jóság, szeretet.
A fényűzés nem tehet embert naggyá,
a tiszta fény ránk egyformán ragyog,
s nem kéne válnunk élősködő varanggyá,
csak büszkén tudni: – Emberből vagyok!

Aranyosi Ervin © 2020-08-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva