Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Gyémánt


Aranyosi Ervin: Gyémánt

Látod, gyémántból vagyok,
lelkem mélyén fény ragyog,
így várom a holnapot,
fényt adok, és fényt kapok.

Nem érdekel semmi más,
csak a szépség, csillogás,
s amit vágyok, az egy társ,
vegyél észre, kell, hogy láss!

Hogyha kell, kemény leszek,
hogyha kell, csodát teszek,
szép szívedbe rajzolok,
bele nyilat karcolok!

Kívül kemény, belül lágy,
mikor ránk talál a vágy,
mikor együtt csillogunk,
akkor boldogok vagyunk!

Egyszer majd gyűrűt veszel,
szíved kincsévé teszel,
akin gyémántod ragyog,
s olyan lesz, mint én vagyok!

Lásd meg bennem, ami szép,
legyen a világ miénk!
Ha elvesznék emelj fel,
csillogtass a szíveddel!

Lásd bennem a gyémántot,
az ékszert, s boldogságot,
ragyogtass fel, tündököljek,
szikrázhassak végre tőled!

Lásd meg bennem a gyémántot,
bennem élő gazdagságot,
szerelemnek koronáját,
világodnak összes báját!

Aranyosi Ervin © 2023-12-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy matróz szerelme (dalszöveg)

Aranyosi Ervin:
Egy matróz szerelme
(dalszöveg)

Két szép szemed ragyogott énrám,
ahogy egy gyémánt ragyog,
és úgy ültél szívemnek trónján,
hogy érezzem boldog vagyok!
Hosszú hajad lebbent a szélben,
a lelkedben fürödtem én.
Szép álmunkban sétáltunk ébren,
és lágy hangod repült felém.

És ígérted igaz lesz, szép lesz,
a szerelmünk nem múlhat el.
Az ember legyen hű a szívéhez,
s az álmunk majd életre kel.
Ám akkor én hajóra szálltam,
de ígértem visszajövök,
hűséget, s kitartást vártam,
s a Nap elbújt a felhők mögött!

Refrén:
Már nem dobban értem a szíved,
az én szívem rólad dalol.
Már nem várod vissza a híved,
és mást szeretsz már valahol.

A szép szemed nem ragyog már rám,
már más szívét melengeti,
az enyém meg itt maradt árván,
s ez világom megrengeti.
Dús kincseket hoztam el néked,
s már élhetnénk nagy boldogan,
de nélküled üres az élet,
hát nem vettél túl komolyan.

Refrén:
Már nem dobban értem a szíved,
az én szívem rólad dalol.
Már nem várod vissza a híved,
és mást szeretsz már valahol.

Holnap megint hajóra szállok,
a szívemben nincs már remény,
és kóborló matrózzá válok,
kinek a szíve kemény.
Már nem vágyom gazdagságra,
a pénz többé nem érdekel!
Az én szívem nem lobban lángra,
hisz többé már nem érlek el.

Refrén2:
Már nem dobban értem a szíved,
az enyém is lassan kihűl.
Egy dalt dalol elárvult híved,
s a magány a vállamra ül.

Aranyosi Ervin © 2019-09-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Barátodtól


Aranyosi Ervin: Barátodtól
(Szonett)

Midőn e sorokat újra, s újra látod,
jusson majd eszedbe kedves, jó barátod!
Közös emlékek törjenek elő,
s lelkedbe újra költözzön erő!

Segítsen téged új utakra lépni,
nyári mezőn, színes virágot tépni,
s elérni minden dédelgetett álmot,
mert ezt kívánja kedves, jó barátod!

Szívünk ma már annyi emléket ápol,
mely felcsillan a megtett út porából,
s mint talált gyémánt, úgy ragyog felénk,
új álmok fényét vetítve elénk.

Az utunk újra, s újra összeér,
s közös szívet táplál a tiszta vér!

Aranyosi Ervin © 2018-01-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Párkeresés vagy szerelem

Aranyosi Ervin: Párkeresés vagy szerelem

A párkereső mindig válogat.
Tökélyre vágyik, hibátlan gyémántra.
Kerget misztikus, színes álmokat,
s ha nem találja, szíve meg van bántva.

Majd a hibát magában keresi,
de szemén hályog, – meg sosem találja.
Önnön hibáit másokban leli,
s azt taszítónak, s idegennek látja.

A szerelmes ezt másképpen teszi,
szívével lát, és lelkével szeret.
Párja hibáit felöltözteti
díszes ruhákba, mitől az szebb lehet.

De idővel elfogynak mind e díszek.
A foszlott ruhán átüt, ami rossz.
A szerelem már nem lesz más, csak díszlet,
mit legtöbbször kihasznál a gonosz.

Ha meglátod saját hibáid mását,
a világ fényes tükröt tart neked.
Elkezdheted lelked megváltozását,
tisztábban lát, ki szívéből szeret.

Az érzelmekből őrizd meg a szépet,
s a hibáit is tudd majd elfogadni!
Így örök társsal jutalmaz az élet,
s ekképpen tudtok boldogok maradni…

Aranyosi Ervin © 2012-01-21.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva