Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Gyémánt


Aranyosi Ervin: Gyémánt

Látod, gyémántból vagyok,
lelkem mélyén fény ragyog,
így várom a holnapot,
fényt adok, és fényt kapok.

Nem érdekel semmi más,
csak a szépség, csillogás,
s amit vágyok, az egy társ,
vegyél észre, kell, hogy láss!

Hogyha kell, kemény leszek,
hogyha kell, csodát teszek,
szép szívedbe rajzolok,
bele nyilat karcolok!

Kívül kemény, belül lágy,
mikor ránk talál a vágy,
mikor együtt csillogunk,
akkor boldogok vagyunk!

Egyszer majd gyűrűt veszel,
szíved kincsévé teszel,
akin gyémántod ragyog,
s olyan lesz, mint én vagyok!

Lásd meg bennem, ami szép,
legyen a világ miénk!
Ha elvesznék emelj fel,
csillogtass a szíveddel!

Lásd bennem a gyémántot,
az ékszert, s boldogságot,
ragyogtass fel, tündököljek,
szikrázhassak végre tőled!

Lásd meg bennem a gyémántot,
bennem élő gazdagságot,
szerelemnek koronáját,
világodnak összes báját!

Aranyosi Ervin © 2023-12-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretetben pihenés


Aranyosi Ervin: Szeretetben pihenés

Kezek-lábak gyűrűjében
mélyen alszik a család,
bár nem lakunk palotában,
s nincs alattunk kacsaláb.
Nem is vágyunk gazdagságra,
az is elég gyerekek,
tiszta szívünk együtt dobban,
átszövi a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2012-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerelem apró hibákkal

Aranyosi Ervin: Szerelem apró hibákkal

Már a hibáidat is tudom szeretni,
nélkülük nem lennél többé, aki vagy.
Nem tudom őket túl komolyan venni.
Amilyen vagy, kérlek, olyan maradj!

Csodáltam mindig tökéletességed.
Szépséged, s álmom kézen fogva járt.
Tudom, hogy Múzsámnak küldött el az élet,
így adva nekem a végtelen határt.

Különleges vagy, – ezt mindig is tudtam,
hozzád hasonló nincs e Földtekén.
Küzdöttem érted, kissé elvakultan,
s kívántam, bárcsak szeretnél belém.

S amikor végre enyém lett a szíved,
nem élt a földön nálam boldogabb.
Léptem vigyázza egy óvó tekintet,
rabod vagyok és végtelen szabad!

Múltak az évek, s gyűrű nőtt kezünkre,
mutatva másnak: összetartozunk!
Így lettünk egymás színt mutató tükre.
– hétköznapokba is ünnepet hozunk.

Már a hibáidat is tudom szeretni,
Nélkülük nem lennél nekem, aki vagy.
Már nem tudom őket túl komolyan venni.
Amilyen vagy, kérlek, pont olyan maradj!

Aranyosi Ervin © 2012-02-15.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva