Aranyosi Ervin: Gyémánt
Aranyosi Ervin: Gyémánt
Látod, gyémántból vagyok,
lelkem mélyén fény ragyog,
így várom a holnapot,
fényt adok, és fényt kapok.
Nem érdekel semmi más,
csak a szépség, csillogás,
s amit vágyok, az egy társ,
vegyél észre, kell, hogy láss!
Hogyha kell, kemény leszek,
hogyha kell, csodát teszek,
szép szívedbe rajzolok,
bele nyilat karcolok!
Kívül kemény, belül lágy,
mikor ránk talál a vágy,
mikor együtt csillogunk,
akkor boldogok vagyunk!
Egyszer majd gyűrűt veszel,
szíved kincsévé teszel,
akin gyémántod ragyog,
s olyan lesz, mint én vagyok!
Lásd meg bennem, ami szép,
legyen a világ miénk!
Ha elvesznék emelj fel,
csillogtass a szíveddel!
Lásd bennem a gyémántot,
az ékszert, s boldogságot,
ragyogtass fel, tündököljek,
szikrázhassak végre tőled!
Lásd meg bennem a gyémántot,
bennem élő gazdagságot,
szerelemnek koronáját,
világodnak összes báját!
Aranyosi Ervin © 2023-12-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások