Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nem közösség, csak Facebook!

Aranyosi Ervin: Nem közösség, csak Facebook!

Elhitették velünk: Ez itt egy közösség.
S azért hozták létre, hogy lelkünket fürösszék.
Nosza, építettünk rengeteg csoportot,
s jöttek is a népek, kit szél összehordott.
Épült is ezerrel az új Bábel vára,
s milliárdnyin lettünk rajta nemsokára.

Meghozta gyümölcsét, de más szüretelhet,
aki fizet érte, előny annak termett.
Aki ingyen adta szellemét, munkáját,
attól most elveszik bőven termő fáját.
Közösségből így lesz jó nézőközönség,
hogy politikával itt is nyakon öntsék.

Aki pénzért hirdet, annak fut a szekér.
Az itt letett munka, már említést sem ér.
Elveszik a magyar ember kultúráját,
tudáshoz vezető, égig érő fáját.
Műétel, műanyag, műsor kerül ide,
a pénzt meg a MULTI, s a bank zsebeli be.

Mesterségessé lesz a szórakoztatás,
elnyomó uralom, érzelmekre hatás.
Tényleg nem lesz semmink, és bolondok leszünk,
mert a pénz szerzésen jár folyton az eszünk.
Szépen megvezetve elveszik hazánkat,
mert a médiából ömlő méreg ránk hat.

Te meg elfeleded, ki érted dolgozott,
aki napjaidba olykor mosolyt hozott,
ki tette a dolgát, fény felé vezetett,
te most elengeded ezt a dolgos kezet?
Ha nincsen előtted, nem is keresed már,
s elhiszed, a jövő nélküle is megvár!

Nincs ki érted szóljon, veled ünnepeljen,
szebb jövőt mutasson, kérdésre feleljen.
Csupán áru marad, hogy elszívják pénzed,
és félelmet keltő, háborús idézet.
Sötétség vakít el, álnok csillogással,
te meg beéred egy hamis valósággal.

Aranyosi Ervin © 2026-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hazaszeretet a mában


Aranyosi Ervin: Hazaszeretet a mában

Bárhol is jársz, szerte a világban,
hazádat máshol meg nem lelheted,
a gyökered idenőtt hajdanában,
meghatározva az egész életed.

A nép, mely itt él, mindig a te néped,
e tájon szíved hangosan dobog.
Hogy mi köt ide mindörökre téged,
s mitől vagyunk mi itthon boldogok?

Ideköt minket milliónyi emlék,
ezernyi érzés, mely hatott reánk ,
a kultúránk, mely pallérozta elménk,
a büszkeségünk, mert ez a hazánk.

Még ideköt az édes anyanyelvünk,
mely képalkotó, teremtő, magyar!
Mely megtanított ötletekre lelnünk,
mely minket jobbá tenni is akar!

Ideköt a földünk gazdagsága,
a pusztáink, vizeink, erdeink.
A távol járó fájdalmas honvágya,
s a büszkeség, kik voltak eleink.

Az Istenünknek is magyar a lelke,
Ő oltalmazott népet és hazát,
s az örömét itt mindig bennünk lelte,
és megmutatta népe igazát.

Ám tanulnunk kell hazánkat szeretni,
hogy megmaradjon, és legyen magyar!
Hogy ne kelljen egy népet eltemetni,
mert céltalan, s csak túlélni akar!

Aranyosi Ervin © 2022-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!