Aranyosi Ervin: Ne temess el élő lelkeket!

Aranyosi Ervin: Ne temess el élő lelkeket!

Ne temessünk el élő lelkeket,
hisz emlékezni minden nap lehet!
A sírban test van, levetett ruhája,
de él a lelke, ha emlékszel reája.

Kell egy kis csend, hogy rátalálhass újra,
érezd a lelkét, tiéddel összebújva!
Érinteni érzéssel is lehet!
Hát ne temess el élő lelkeket!

Emlékezz rá, mi mindent kaptál tőle,
gondolj reá, s meríts erőt belőle,
mert szívedben örökre megmarad,
csak nincs a testben, lelke már szabad!

Feledd csak el, amivel néha bántott,
dobd csak a sutba, mint egy rossz kabátot,
s csodáld a többit, kapott értékeket!
De ne temess el élő lelkeket!

A lélek él, csak túlvilágba tévedt,
tanult, remélt, képzelt jövőbe révedt,
majd elvégezte ezt az iskolát,
egy más világban folytatja tovább.

Te itt vagy még, hisz van még jó pár dolgod,
tanulnod kell, hogy hogyan lehetsz boldog!
Hogyan tégy szebbé sok-sok életet,
de ne temess el élő lelkeket!

Más síkon él és visszatér majd újra,
hogy az elmaradt leckét megtanulja.
Lesz csecsemő és apró kis gyerek,
ahogy a lelkek ébrednek veled.

De addig is, míg újra leszületne,
ne szegezd őt egy halott feszületre.
Hagyd lelkét szállni, élni szabadon,
s érezd figyelmét mindig magadon!

Aranyosi Ervin © 2018-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva