Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Napi teremtés (mantra)


Aranyosi Ervin: Napi teremtés (mantra)

Világomban minden rendben van,
napról napra jól érzem magam.
Vágyaimmal sorsom építem,
hogy megérdemlek bármit – elhiszem!
Mágnes vagyok hittel vonzhatok,
amit kérek, mindent megkapok.
Frekvenciám a jó szintjén rezeg,
másokkal is csupa jót teszek.

Amit küldök, az hat vissza rám,
nem ejt panasz-szókat ki a szám.
Csodálom a szép természetet,
jó kedvűen élem az életet.
Tetteimmel teremtő vagyok,
mások lelkén szép nyomot hagyok.
Hiszen adni, mindig jó nekem,
sérelmeim mind elengedem.

Megbocsájtok mindent ami fáj,
nem hajt kényszer és nincsen muszáj!
Elhiszem, hogy boldog lehetek,
okot lelek, s gyakran nevetek!
Figyelem a szép érzéseket,
az vezeti minden léptemet.
Nincsen terhem, hát nem cipelem,
csupán csak jó történik velem.

Élem létem, nem panaszkodom,
fájdalmakhoz nem ragaszkodom,
haragomat mind elengedem,
ne mérgezzen, ne legyen velem.
Mosolyognak élő sejtjeim,
sokasodnak boldog perceim.
Világomban minden rendben van,
napról napra jól érzem magam.

Aranyosi Ervin © 2018-08-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Köszönés


Aranyosi Ervin: Köszönés

Ha valaki köszön, ne nézz rá, mint birka,
ki a köszönésre nem lett megtanítva!
Fogadd illendően, köszönj neki szépen,
legyél udvarias mindenféleképpen!
Mert azért egy birka biztos visszabéget,
ne nézzenek le hát, már eleve téged.
Persze, még szebb, mikor te köszönsz előre,
s a normális nem küld el a legelőre!
Köszönésed ő is illendőn fogadja,
ettől is megszépül egy nem-birka napja!

Aranyosi Ervin © 2018-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A lelkek piacán jártam


Aranyosi Ervin: A lelkek piacán jártam

Kisétáltam tegnap a lelkek piacára,
mert kíváncsi voltam a gondnak mi az ára?
Mennyiért adnak ott dühöt és bánatot,
amitől az ember sorsa oly hányatott.

Szépen összeszedtem, amit gyűjtögettem,
apró sérelmeket, miket őrzött lelkem.
Némi nehézséget, cseppnyi bosszankodást,
bántó rossz szavakat, csúnya káromkodást.

Sok-sok félreértést és megbántottságot,
amely eltakarta tőlem a világot,
minden gúnyt és sértést, vagy megaláztatást,
ami elcsúfítja lelkemben a lakást.

Vittem csomagomat, az oly nehéz terhet,
amilyet – gondoltam – mások is cipelnek.
Túladok most rajtuk – fillérekért – másnak,
– a lélekbúvárok ezért mélyre ásnak.

A piacon aztán kipakoltam szépen,
hogy másoknál mi van, én is körülnéztem.
Megrémült a lelkem, amiket ott láttam,
mások rút terheit mikor megtaláltam.

Hisz nekem alig volt, s mégis hogy cipeltem,
folyton siránkoztam, megnyugvást nem leltem.
De most szembesültem, mások terhe nagyobb,
összecsomagoltam, s most már boldog vagyok.

Nem kell őrizgetnem, szemétre dobhatom,
ezek a terhek már nem nyomhatnak agyon!
Elengedem őket, nincsen szükség rájuk,
nem akarok lenni tovább a gazdájuk.

Mától másképp nézek körül a világban,
hisz a lelkem tiszta, nyugtom megtaláltam.
Minden sérelmemet szélnek eresztettem,
ne tehessenek kárt – itt bent – többé bennem!

Kitakarítottam, fénnyel feltöltöttem,
szeretet és jóság ragyogjon köröttem!
Mától elengedem minden dühöm, gondom,
s nem lesz sértegetés nálam már porondon.

Hiszem, ha mindenki önmagába nézne,
egyre többen vennék a nyilvánvalót észre,
hogy a sérelmeink mind minket mérgeznek,
lelket nyomorítanak és beteggé tesznek!

Meg kéne csak állni, s önmagunkba nézni,
hagyni a lelkünket széptől megigézni!
A világ jobb felét naponta csodálni,
sötétből kilépve jó oldalra állni!

A lélek terheit nagy máglyára vetni,
a megtévedt lelket is jobbá szeretni!
Szeretet fényénél mind-mind jobban látnánk!
Mi lenne ha végre ezt is kipróbálnánk?

Segítsünk egymásnak letenni a rosszat,
jóra törekedni, s tenni is naphosszat!
Szebbé varázsolni a megfáradt világot,
hogy a szép lelkekről múljon el az átok!

Aranyosi Ervin © 2018-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vidámságot hozok


Aranyosi Ervin: Vidámságot hozok

Vidámságot hozok, s festek az arcodra,
jöhet is a játék elragadó sodra.
Futunk, ugrándozunk, néha megugatlak,
egyben biztos lehetsz, sohasem untatlak!
Hozom a labdámat, dobd csak el jó messze,
aki utoléri, te szerinted lesz-e?
Nyugi, visszahozom, eldobhatod újra,
vigyázz, ne repüljön kerítésen túlra!
Örökmozgó vagyok, és bohóc is egyben,
amíg tart a játék nem maradok csendben!
Te meg kacagsz rajtam, nem tudod megállni,
ajándék volt nekem barátoddá válni!

Aranyosi Ervin © 2018-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sose féltsd a szíved!


Aranyosi Ervin: Sose féltsd a szíved!

Sose féltsd a szíved,
mert nagyon fog fájni!
Kong az ürességtől,
ha nem tudod kitárni.
Ha nem költözik be,
s nem lesz új lakója,
ha az élet útját
magányosan rója.

Mondd csak mitől félted?
Tán a csalódástól?
Igen, megtörténhet
– hallhattad már mástól!
De a csukott szívre,
szerelem nem talál,
dallam nélkül dobog,
miközben dalra vár.

Tárd ki hát kapuját,
nyílt szívvel szerethess,
ha lesz alkalom rá,
merj élni, ne reszkess!
Keress olyan szívet
mely szívednek mása,
olyan mint a visszhang,
minden dobbanása!

Tápláld hát a szíved,
szeretettel teljen!
Új csodákra várva,
folyton ünnepeljen!
Hagyd hogy bűvös fénye
arcodon ragyogjon,
a jó érzésekből
soha ki ne fogyjon!

Aranyosi Ervin © 2018-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Női ideál – (capriccio)

Aranyosi Ervin: Női ideál – (capriccio)

Sok hölgy elhízott, s mondhatná: – Ki nem ma?
Bizony akad a hölgyekben dilemma.

Milyennek kéne lenni? Nem vitás,
a legtöbb modell ma anorexiás!

Persze, van olyan, kit nagyit a tükör,
kit nem vontat el hat ló, vagy ökör.

Van, kin nevet felhőtlen kék ege,
mert megmérni nem bírja mérlege.

Jár köztünk persze csinos és kecses,
kinek alakja majdnem tökéletes.

Olyan is van, ki szép és bomba nő.
Ha teltté válik, tán felrobban ő?

Akad olyan, ki vékony, deszka-léc,
s van, kit e forma mégis megigéz.

Vajon milyen a szép nőideál?
Hirdess versenyt, és lesz, ki ideáll.

A kerek forma ma nem túl divatos,
meghízni mégis sok nő hajlamos.

Mindegy is milyen színű a haja,
csak egy szerelme van, s az a kaja!

Vajon a férfi, az milyet szeret,
jó húsosat, s abból kell több szelet?

Vagy a karcsút szeme hizlalja fel,
s a disznaja tán szebbet érdemel?

Milyen nő legyen hát az illető?
Szerethető, vagy megfizethető?

Ott volt Rubens ki Lédát megfestette,
a sok festékért, tán adózott a teste?

Festés közben tán dicsérte a festő:
– Milyen csodás, milyen hatalmas test ő!

Tudom, akkoron ez volt a divat,
s ki ily molett, rögtön festőt hívat.

Kövérnek lenni, az ma bajt jelent,
ne hússal töltsd meg a mát, a jelent.

Van, aki szégyell levetni kabátot,
fél, hogy úgy nem fog találni barátot.

Van, akit büszkévé tesz rusnya hája,
s a szexepiljét zsírjában találja.

Van, aki sír, mert üres este ágya,
s evéssel telik szomorú magánya.

Ó, drága nő, te a választ kerested,
milyen legyen, az ideális tested?

Töltsd meg, mint hurkát, egyre vastagabbra,
vagy vágyj inkább egy karcsúbb, kis darabra!

Vajon a szép, a jó milyen lehet,
melybe egy férfi majd beleszeret?

Milyen legyen? Kövér, avagy sovány?
Nem ad ma választ erre tudomány!

Mi a divat, vagy régen mondva: sikk?
Olyat viselj, amilyen jól esik!

Hát tudd meg azt, hogy itt, e földtekén,
már vár reád egy szép deli legény.

Aki idáig azért tespedett,
hogy megtalálja vonzó testedet.

Amilyen vagy, pont az kell őneki!
Ha vadász lenne, téged lőne ki!

Aranyosi Ervin © 2018-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A teve vederből vedel


Aranyosi Ervin: A teve vederből vedel

Te vederrel tevét itatsz?
Puszipajtás e patás?
Néha talán kicsit nyálas,
sokszor nagy a felhajtás.
Gyakran nehéz az itatás,
nem könnyű a teve vedre.
Ne ragaszkodj hozzá nagyon,
ne vedd inkább a nevedre!
Hisz oly sokat tud ő inni
és nehéz a teve veder,
egész napra kifáradhatsz,
amikor a teve vedel!

Aranyosi Ervin © 2018-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mondd, minek?


Aranyosi Ervin: Mondd, minek?

Mondd, minek hibázol, ha nem tanulsz belőle?
Ha nincs célod, álmod, ami hajt előre?
Ha csak megszokásból végzed el a dolgod,
ha csak épp létezel, de sosem vagy boldog?

Mondd, minek a család, ha nem jut időd rájuk?
Csak, hogy legyen pénzed, s nekik szép ruhájuk,
hogy más meg ne szóljon, milyen a kirakat?
Mindig mások miatt izgatod csak magad?

Mondd, minek az élet, ha nincs időd magadra?
Nem vágysz kihívásra, boldog pillanatra?
Úgy élsz, mint egy robot? Nem álmodsz, nem érzel?
Egész életeddel semmi jót sem érsz el?

Mondd, minek születtél, ha nem is tudsz élni?
Csak mást kiszolgálni és haláltól félni?
Mit gondolsz, miért őröl fel az Isten malma?
Önfeláldozásnak lesz egyszer jutalma?

Mondd, minek is jöttél erre a világra,
ha végig haldokolsz, szebb életre vágyva?
Hisz az életedet MOST-ban kéne élned,
napjait dicsérve, boldog útra lépned!

Mondd, minek a világ, ha nincs benne részed,
csak másnak találták ki ezt az egészet?
Te másodlagos vagy, semmihez sincs jogod?
Hidd el, változtatni mindig akad okod!

S hidd el, változtatni sosem lehet késő,
életed szobrához kezedben a véső!
Ne add más kezébe, hogy más alakítsa,
álmaid elvegye, szíved szomorítsa!

Mondd minek adnád a kormányt más kezébe,
más mondja meg neked, hogy az élet szép-e?
Kezdj el végre élni, önmagadból adni,
lelked gazdagságát merjed megmutatni!

Tanulj a hibádból és lépj másik útra,
belső értékedből, hidd el, többre futna.
Indulj célod felé, valósítsd meg álmod,
s el ne hidd, ha mondják, hogy rosszul csinálod!

Irigyet, és bántót hagyd csak úgy, faképnél,
sokkal messzebb jutnál, ha magad miatt lépnél.
Visszahúzó kezet rázd csak le magadról,
s járd be égi pályád, végy példát a Napról!

Aranyosi Ervin © 2018-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miben hiszek?


Aranyosi Ervin: Miben hiszek?

Hiszek önmagamban, egy teremtő lényben,
aki képes élni, s alkotni a fényben.
Hiszek a világban, napfény aranyában,
hiszek a sok újat létrehozó vágyban.

Hiszek a lélekben, a dolgos tenyérben,
búzalisztből sütött omlós, lágy kenyérben.
Hiszek fűben, fában, s mindenben mely élő,
s hiszem, hogy teremthet a szépet mesélő!

Hiszek álmaimban, hisz lelkemből jönnek,
a malomkövekben, ha búzát őrölnek.
Hiszek én a jóban, s nem hiszek a rosszban,
hisz csak meg nem értés akad a gonoszokban.

Hiszek a tudásban, ami embert szolgál,
s hiszem, mindenkinek több jár a nyomornál!
Hiszek önmagamban és mindenki másban!
Nem hiszek azonban néma elmúlásban.

Hiszek Istenemben, teremtett világban.
Hiszek a teremtő lelki szabadságban.
Hiszek az állatban, hiszek a növényben,
hiszek a gyermekek tiszta örömében.

Hiszek őseimtől örökölt hazában,
hiszek az emberi lélek igazában.
Hiszek a holnapban – a mában teremtem –
hiszek a lelkemben, mely itt munkál bennem!

Hiszek én a versben, a benne írt szóban,
igaz tanításban, hiszen abban jó van!
Hiszek a világban, megújulni képes,
hiszem jóvá válni mindig lehetséges!

Hiszek szebb jövőben, remény él szívemben,
hiszek Istenemben, ki itt lakik bennem.
Hiszek a békében, a lélek szavában,
hiszek szeretetben, fénylő napsugárban!

Aranyosi Ervin © 2018-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kik is vagyunk?


Aranyosi Ervin: Kik is vagyunk?

Húsbilincsbe zárt Istenek vagyunk,
fénylő lelkek a test börtönében.
Egymás tört lelkében nyomokat hagyunk,
s keressük az utat folyton a sötétben.

Nem érdekel minket az, hogy honnan jöttünk,
s úgy hisszük az utunk halálba vezet!
Embertelen élet nyoma van mögöttünk,
melyet meg-megszakít némi élvezet.

Bukásra ítélve, ez lenne a sorsunk?
Isten országából bús száműzetés?
Örökös körforgás? Ránk rótt terhet hordunk,
és az igazságról tudásunk kevés?

Hisz haza mehetnénk, ha épp arra vágynánk,
de mi inkább járjuk a végtelen utat.
Kihúzták könyvünkből, az őrzők, a gyávák,
ami valóságot, igazat mutat.

Hol lesz a Szamszára, újjászületésünk,
hisz ki vezethetne, elment, itt hagyott,
feltámadni tényleg folyton el kell késnünk,
mert mi nem találjuk a kitépett lapot?

Itt vagyunk a létben, s börtön lett a testünk,
s minden életünkkel több a feladat.
önző lénnyé válva száz hibába estünk,
s bűnökből építünk bábeli falat.

Nemhogy lebontanánk a falunk tégláit
min nem jut keresztül az isteni fény.
Soha nem azt tesszük, amit lelkünk áhít,
elhitették velünk, hogy nincsen remény.

Elveszünk a létnek zord útvesztőjében,
s bár az álmainkban látunk kiutat.
Elnyomjuk az érzést, szívünk belsejében,
fölénk kerekedik a kollektív tudat.

Aranyosi Ervin © 2018-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva