Aranyosi Ervin versei

Szeretettel megkereslek:
- Nevetned kell? Gyere el!
Nevettetve kedvet emel
emberekben eme hely.

Nem lehetsz te elrettentve,
- egy kedvetlen remete,-
veled nevet ezer kedves
meglett ember, s csemete.

Nem nevetned lehetetlen,
mert e helyen nem lehet!
Kedveskedve megteremtem
emelkedett kedvedet!

Szeretettel nevettetlek.
Neked ez kell! Meglehet!
Neten webem meglesheted,
lejjebb keresd, s megleled!

http://hahotajoga.hu/

Alkonyi órán néztem az eget.
Az aranyló nap bágyadtan ragyogott.
Szemem a horizont szélére tévedett,
s éreztem belül, – súlytalan vagyok.

Megihletett egy érzés, amit kaptam,
amit tanultam átjárta lelkemet.
Tovább kell adnom, éreztem és tudtam,
leültem hát, és írtam versemet:

Több milliárdan vagyunk itt a földön,
tanulni jöttünk, s adni is talán.
Az idő elszáll, s ha tartalmasan töltöm,
nem volt hiába, annyi iskolám.

Most rátaláltam egy újabb ösvényre,
mely minden lelket a boldogsághoz visz,
megtanít újra a boldog nevetésre,
s magához vonzza azt ki benne hisz.

Emlékszel? Régen oly sokat nevettél,
S jobb volt a kedved, – áldott a napod -
Tiszta szívből és őszintén szerettél.
(Tán ösztönösen, ahogy az állatok.)

Hallottad-e már:  a nevetés gyógyít,
s nem csak a lelket, ami felderül.
Egészséget és immunrendszert jobbít.
A legjobb masszőr, a testben legbelül!

Ingyen kapható, szuper kábítószer,
s legális, – törvény sem tilthatja meg.
Mellékhatások nélkül álló gyógyszer,
amit túlzásba vinni sem lehet.

Lelkedből bőven áradjon derű,
rajzolj mosolyt, arcokra nevetést!
Az öröm magját elvetni egyszerű.
Kövesse bőség a jókedvű vetést!

Hétfő a munkahétnek az első  napja,
sokunk a hétvégét talán elsiratja,
de ne legyen rajtad most úrrá a bánat,
mert Hahota hétfőn én nevetni várlak.

Szájunk szegletében a vidámság játszik.
szemünkből egymásra víg mosoly sugárzik.
Magával ragad a vidám kedvünk téged,
s érzed, hogy hétfőn is olyan szép az élet.

Hétfő a munkahét legvidámabb napja,
derül a lelkünknek minden kis darabja.
Nem adunk mi helyet a szomorúságnak
mert Hahota hétfőn én nevetni várlak.

Néha kinyitja ablakát a nap.
és nagy vidáman köszönget reánk,
majd tovább lép egy felhőcske mögé,
s köddé fakul az árnyék glóriánk.

A hangulatunk így ingadozik.
Nevetni támad néha-néha kedvünk,
de elborong, ha árny borítja el,
ha sírni kell, ha néha fáj a lelkünk.

De fel a fejjel, itt már a tavasz,
a nap megérint langy meleg kezével.
A szív is olvad, nincs már több panasz.
s egy dalt dobog, mely felér egy zenével.

Nézzenek rám!
Bohócruhám,
takarja érző szívemet.
Mindenki kinevet.
Bár én is könnyezem,
ha fáj a szívem.
Tudják, az okoz örömöt,
ha Önökkel együtt röhögök.
Saját lábamon átesek,
ha ez kell, hogy nevessenek,
csak kérem, meg ne vessenek.
s szívükből szeressenek!
Tudják, csak ennyi, mire vágyom,
s megteszek mindent a világon,
átmegyek tűzön és a lángon.
S ha arcukon mosoly ragyog,
higgyék el, én boldog vagyok.