nov
9
Álom Manó álomporát
így szívom magamba,
mikor befelé tekintek,
az arcom kissé bamba.
Lassan, végül látszik rajtam.
ámulatba estem.
Álomországot bejárni
elkísér a testem…
Reggel, mikor visszatérek,
az álompor elszáll.
Az ásítás időszerű,
ébredezni kell már.
Ekkor kinyitom a szemem,
megérkezem, látod?
Szeretettel üdvözlöm
az ébredő világot.
nov
7
Fotelkarfa-huzat?
Vagy kéz pihentető?
Tudom, másra vágyna,
hát nem pihentet ő!
Szeretné ha kezem,
végig menne rajta,
hogy simítsam testét,
bizony, azt akarja!
Na jó, nekem is jó
bundájába túrni,
kezdi buksi fejét,
tenyerembe fúrni.
Élvezi, dorombol,
– pihe-puha párna –
kicsit telhetetlen,
ennél is több járna!
Ím, hát legyen neked,
– élvezd ki a percet –
hiszen ezek mind-mind
szeretetben telnek.
nov
6
Lemaradtam a világról,
elszaladt a technika?
Nem tartani most a lépést,
az valóban nagy hiba?
Keresem a világomban,
ami élő, emberi?
Remélem, hogy lelkem helyét,
holnap is még megleli.
Érzésekbe kapaszkodom,
fáraszt már a tudomány,
örökös versenyfutásban,
célom vesztem – tudom ám!
Mint egy csiga, ha elfárad,
inkább visszahúzódom,
s ha rám lép a modern világ,
lesz rajtam pár zúzó nyom.
Nem akarok versenyt futni,
csupán élni, szeretni,
a világgal eggyé válni,
az én vágyam csak ennyi.
Felfedezni a csodákat,
ami még van, ami él,
ami nekünk a világról
élőn, s szép hangon mesél!
Keresem a harmóniát,
s a nyugalmam nem lelem.
Nem is értem, mit szeretnek
az állandó versenyen.
Nem igaz, hogy harc az élet!
Nem állandó küzdelem!
Hiszen, mind a ketten vesztünk,
én és aki küzd velem.
Hogyan tudnám megértetni,
hiszen gyorsul az idő,
s az élet és tudomány közt
a távolság egyre nő.
Már régen nem minket szolgál,
rég nincs már az emberért.
Csak a pénzistennek hódol,
mit a lélek meg sem ért.
Lemaradtam a világról?
Elment, mint a gyorsvonat?
Mások írják, gépeikkel
szerte hulló sorsomat?
Nincsen már beleszólásom,
holnapra tán eltűnök?
Velem múlik a természet,
beton színfalak mögött?
Talán túlzó lenne vágyam,
lassítani rohanást?
Élő embernek maradni,
nem kívánnék soha mást!
A jelenben megmaradni,
itt alkotni holnapot.
Ez lenne az én kis célom,
s tudni azt, hogy hol vagyok.
nov
4
nov
4
Gondoltam, megnézlek,
mert régen láttalak.
Pedig én itt voltam
és téged vártalak.
Hiányoztál nekem,
mogyorót sem hoztál,
a távolléteddel
csalódást okoztál.
Szomorúan látom,
a képernyődnél ülsz,
s nem mozogsz barátom,
ürességbe szédülsz.
Állj fel a székedből,
gyere ki a zöldbe,
hozhatsz pár diót is
engem üdvözölve!
nov
3
Elszegődtem titkárnőnek,
– nem könnyű ez kérem –
az asztalról a billentyűt
éppen hogy elérem.
Az egeret már megettem,
arra nem lesz gondom,
a telefont nem veszem fel,
előre megmondom!
Billentyűket nyomogatok,
nem is értek máshoz,
amit írok, nem hasonlít
macskakaparáshoz.
Nagyon nehéz ez a munka,
lassan el is alszom,
csak a billentyű ne csípje
közben be a bajszom…
nov
3
nov
1
Elfáradtam, nem bírom már tovább vinni magamat,
alá kellett dúcolnom a jól megtöltött hasamat!
Az evés is fáradalmas, ha soká tart, s alapos,
Különben is nem divat már, ha egy macska ma lapos!
Teszem fel, – feltettem magam – ez a polc épp megfelel,
beláthatom a világot, s nem könnyen érhetnek el.
Jóllakottan alszom egyet, közben majd megéhezem,
gyönyörű szép a világom, minden percét élvezem!
nov
1
Megjött a boszorkány,
almát hozott neked.
Nem kell félned mégsem,
egyik sem mérgezett!
A boszorkány szíve jó,
hisz adni képes,
az alma meg érett,
nagyon finom, édes!
Bizony, meleg szívet,
takar ez a jelmez:
Jóságosan tanít,
kedvesen fegyelmez.
Senkit sem riaszt el
vidám kacagása,
mert ez a boszorkány
Tünde néni mása!
Felismerted benne
a tanító nénit?
Akkor ez a jelmez
téged már nem rémít.
Csak azért vette fel,
hogy jobb kedved legyen,
jóra irányuljon
mától a figyelem!
A kezedbe adja
a tudás almáját,
megtanítja neked
minden tudományát.
Akad jó boszorkány
a mindennapokban,
csak fel kell fedezni,
hogy ő az, hogy ott van.
Nem kérkedik vele.
Viszont jót varázsol!
Mutatja az utat,
s közben jót tanácsol.
Ha másképp öltözne,
akkor tündér lenne,
de így sem kell soha
kételkedned benne.
Hát külső alapján
ne ítélj meg senkit!
Az csupán a látszat,
melyben szemed sem hitt!
Meg kell, hogy ismerjed,
mit takar a jelmez,
amit még a jó is,
igen gyakran felvesz.
Az érző, a kedves
járhat álruhában.
mégis jóra tanít
téged általában.
Keresd inkább másban
a belső értéket,
s figyeld meg, hogy tette,
mire tanít téged?!
Mostantól rendelhetsz verset születésnapra, névnapra, Valentin napra, nőnapra, anyák napjára, húsvétra, karácsonyra, télapóra, esküvőre. Rendelhetsz barátnak, kedvesnek, szülőknek, nagyszülőknek, üzleti célra. Ebből a saját verseskötetem kiadását fogom finanszírozni. Köszönettel és nagy örömmel várom a megrendeléseket.
Szeretettel: Aranyosi Ervin
TÁMOGATÁS
Kedves Olvasóm!
Ha szívesen olvassa verseim, és szeretné támogatni a munkásságom, kérem, az alábbi számlaszámra helyezze el a nekem szánt összeget:
Aranyosi Ervin
16200230-10035113-00000000
IBAN: HU50 1620 0230 1003 5113 0000 0000
Swift/BIC: HBWEHUHB/HBWEHUHBXXX
MagNet Bank
Kérjem, a közleménybe írja be, hogy „adomány”.
Könyveim megvásárlásával, illetve egyedi versrendelésével is hozzájárulhat további versek és könyvek születéséhez.
Remélem, sok örömteli percet szerez a verseim olvasása.
Köszönettel és hálával támogatásáért:
Aranyosi Ervin
Legutóbbi hozzászólások