Aranyosi Ervin: Táncra kelve

Aranyosi Ervin: Táncra kelve

Tudod a táncban egybeforr a lélek,
érzem, hogy szívvel lüktetek, hogy élek,
követi léptem az élet dallamát,
egy más világból száz érzést hallva át!

Pörög a tánc, felkap és elvarázsol,
a fájdalomtól megóv és elhatárol.
Eggyé olvad bennem a gondolat,
előre lép, majd lassacskán tolat.

Lábam, karom ritmusra jár, mozog,
s a külvilág, egy helyben ácsorog,
s élem zeném, érzem a ritmusát,
elandalítom szívem virtusát.

Majd önmagamba vissza-visszatérek,
megnyugszom, s újra szárnyra kap a lélek.
A gondolat sem maradhat bezárva,
repülni kész, a fellegekben szállva.

Olykor szép emléket idéz,
s egymáshoz ér kalandosan a kéz.
Föld felett szállsz, repít a lendület,
s kívánod azt, sose legyen szünet!

Örök mozgás, rejtelmes lebegés,
lágy mozdulat, jól eső nevetés.
Kellem és báj – és együtt álmodás,
feléledés, tüzesen lángolás.

És érzelem, mely vad, s mégis szelíd,
mely gondok felett lágyan átrepít.
A táncnak végén, mint végtelen varázs,
úgy enyészik el, kihűl a parázs.

De helyén élő csodálat marad,
hisz szabaddá tehetted önmagad…
Ledobtad lelked bilincseit,
és önmagaddá válhattál megint!

Aranyosi Ervin © 2020-05-07
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva