Aranyosi Ervin: Átaludtam

Aranyosi Ervin: Átaludtam

Átaludtam magam a mába,
feledve múló tegnapot.
Az idő sodró áramába
feledkeztem, s most itt vagyok!

Az idő múlt, s én benne éltem,
remélve, lesznek holnapok.
Elárulom, hogy néha féltem,
ha adok, majd vissza mit kapok?

Átaludtam, sok hosszú percet,
az ébrenlét csak pillanat,
örültem, s őszintén szeretettem,
s álmodtam fénylő álmokat!

Az idő múlt és lapjaimból,
felépült már egy kártyavár,
túl sokat vártam önmagamtól,
lassítanom kell mára már!

Átaludtam magam a mába,
mi volt valós, már nem tudom,
de tapasztaltam utamat járva,
ma már az új köreim futom!

Átaludtam magam a mába,
de lassan már felébredek.
Már teremtek újat, a holnapot várva,
ha hiszek benne, szép lehet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva