Aranyosi Ervin: Csak csodálom világom

Aranyosi Ervin: Csak csodálom világom

Kiálltam a hegytetőre,
onnan néztem a csodát!
Erdőt láttam, füves rétet,
másik hegyet odaát!
Odalenn a folyó kúszott,
fénylőn csillogott vize,
ráfeküdnék habjaira,
s megkérdezném: – Elvisz-e?

Azután egy sast csodáltam,
ahogy az égen repült,
s ugyanúgy száll, mint a lelkem,
s egyre feljebbre került.
Belátta a nagyvilágot,
– tán élelmet keresett –
fű közé, vagy erdő mélyre,
éles szemmel belesett.

Lent a rétre megérkeztek
fejedelmi szarvasok,
jóízűen legelésztek,
széna illata hatott.
Amott felröppent egy fácán,
vajon mi zavarta fel?
Szárnyaival hangoskodott,
mert a csendre nem figyel!

Hisz a csendet rég megtörték,
füttyös, vidám dalnokok,
madárdaltól hangos a táj,
amit zenget száz torok.
Boldog voltam, látom, hallom
a természet száz neszét,
nem uraltam, csak csodáltam
világom természetét.

S mennyi mindent nem láthattam,
mire a szem képtelen,
mennyi apró parány bújt el,
s csendben dacolt én velem.
Mennyi apró építőkő,
a teljesség részei,
ami mesés világunkat
láthatatlan élteti.

Le kellene tán hajolnom,
hogy mind-mind észrevegyem,
távolról nem látom őket,
míg itt vagyok a hegyen.
Elindultam, s utam közben
széjjeltárult a világ,
sokkal többet tapasztalhat,
ki közel megy, aki lát!

Mindig csak egy részt csodálunk,
s nem látjuk a teljeset,
az összes tapasztalása,
így számunkra elveszett.
Elveszünk a részletekben,
így sok minden kimarad,
de amit már felfedeztünk,
az boldog tapasztalat.

Parányok közt nagyra nőttünk,
és mégis kicsik vagyunk,
egy világot alakítva,
úgy hisszük, hogy haladunk.
Mily kevés a megismerés,
s milyen sokat rombolunk,
s tévedés, hogy e világnak
az urai mi vagyunk

Részei vagyunk a létnek,
s együtt élni kellene,
s nem rokkanna anyaföldünk
a „fejlődésbe” bele!
Ha csodálnánk minden lényét,
működését értenénk,
hogy teremtőnk miért tette
őket vajon épp elénk?

Csak csodálom a világom,
ellene én nem teszek,
természetet óvó, védő,
s elfogadó lény leszek!
Megtanulok együtt élni,
s élvezni az életet!
Nem pusztítok, nem rombolok,
inkább szívvel éltetek!

Aranyosi Ervin © 2026-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva