Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Csak élni akartam

csak élni akartam
Aranyosi Ervin: Csak élni akartam
(Egy vén eb panasza)

Csak élni akartam, hűséggel szolgálni,
szeretni szívemből, barátoddá válni?
Csupán ennyi kellett, s nem lehettem boldog,
mert te másra vágytál, élettelen dolgok,
tárgyak és eszközök, fénylő csillogások,
érzéketlen társak, hamis vágy, csalások
rossz utakra csaltak, és megszédítettek,
az álom világod kísérői lettek.
Ebbe a világba én nem fértem bele,
lelkemet borzolja most a halál szele.
Nincs kiút e létből, csak a végét várom…
Szeretni akartam mindig, mindenáron!

Egykoron szerettél, ma már csak nyűg vagyok,
emlékeid mélyén, tán nyomot sem hagyok.
Kidobsz, mint egy rongyot, egy megunt fényképet,
jövődben nem kellek, már untatlak téged.
Kitörölted nyomát a szeretetemnek,
nem is törődsz vele, hogy érzések vezetnek,
inkább útban vagyok, lábad alatt élek,
s nem könyörülsz rajtam, sőt zavar, hogy élek!
Mivé lettél ember? Érzéketlen, zsarnok!
Másokon taposó, átlépő akarnok!
A kezeid közül elfolyik az élet,
s ha egyedül maradsz, jön a végítélet!

Aranyosi Ervin © 2016-04-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

6 Responses to Aranyosi Ervin: Csak élni akartam

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .