Aranyosi Ervin: Ha látnád, ha értenéd

Aranyosi Ervin: Ha látnád, ha értenéd

Elhitették veled, hogy nem vagy rá képes,
s képtelenné tettek, ellopták erődet?
Igazságnak vélted, pedig a szó téves,
frusztrált, tehetetlent faragtak belőled!

Nincsen elég pénzem! – mondogatod gyakran,
elzárod forrásod hömpölygő vízét!
Pedig gazdagságod ott hordod magadban,
csak nem kóstolod meg, nem érzed ízét!

Szolgaként, munkával mennyi időt töltesz,
saját álmaidra sosem jut időd.
Naponta magadra csúf álarcot öltesz,
és a tartozásod az, ami kinőtt!

Látod, még nem érted ezt a szép világot,
mely hatókörödön kívülre esett!
Keresd hát a választ, leld meg igazságod,
mert addig a léted úgy sem élvezed!

Ide-oda lökdös utadon a sorsod,
azt hiszed más írja előre neked.
Pedig születésed óta benned hordod
az erőt, amellyel magad tervezed!

Ne higgy hát a téged degradáló szónak,
légy azzá, aki vagy, ismerd meg magad!
Akarj megmaradni igaznak és jónak,
ki tervezett útján, jó felé halad!

Képes vagy megélni dédelgetett álmod!
Teremtő a lelked, létrehoz csodát!
Csak ha az engedélyt, a bólintást várod,
akkor odázod el, s egy álmot alszol át!

Aranyosi Ervin © 2018-11-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva