Aranyosi Ervin: Szabad madár

Aranyosi Ervin festmény: Szabad madár

Aranyosi Ervin: Szabad madár

Szabad madárként szállok fent,
a Föld alattam elsuhan.
Látom a bűvös végtelent,
ahol ti éltek oly sokan.

Nincs tér, mely zord börtönbe zár
időtlen lelkem – drága kincs.
Az életem lebegve száll,
mint vad folyó, ha gátja nincs.

A múltam rég nem érdekel,
jövőt többé nem építek,
lelkem a széllel énekel,
csak Istent félem, és hiszek.

Napom előttem ott ragyog,
számomra ez mindent jelent.
Általa súlytalan vagyok,
s élem a szépséges JELEN-t.

Felülről nézve – emberek –
a Föld felbolydult hangyaboly!
A titkot meg nem értitek,
amely kihúz a súly alól.

De felhők felett kél a Nap,
– elménkbe tiszta fény hatol.
Legyen létünkhöz bölcs alap,
amely egy szebb világról szól.

Szabad madárként szállok fent,
a Föld alattam elsuhan.
Legyen példa az életem,
amit követtek majd sokan.

Aranyosi Ervin © 2011-05-14.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva