Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit
Tags: A versen át súgom, Aranyosi Ervin, élet, ítélkezel, jövő, kevés, szebb, szeretni, szíved, szó, vers
Aranyosi Ervin: A versen át súgom…
Kevés a vers, ha szép csak.
Kevés, ha nem tanít!
Kevés a szó, ha épp csak
csendben elandalít.
Hiába szól a létről,
útmutatást nem ad,
s te járod újra, s újra,
bejáratott utad.
Kevés a vers, ha altat,
s nem rázza lelked fel.
Kevés, ha nem ad vágyat,
hogy változtatni kell!
Ha bezárul körötted
köröd, s rabságban tart,
ha téves késztetések
bénítják meg a kart.
Hiába írom versem,
ha csupán szép neked,
s nem mutat szebb világot,
nem ad szebb életet.
Ha nem kelt benned vágyat:
erős és jobb legyél!
Azért, hogy szebb jövődért
lépéseket tegyél.
Nem hiszel Istenedben,
csak féled a halált.
Lelked testedben szenved,
méltó célt nem talált!
Nem tudsz jobbá szeretni,
embert és állatot,
nem tudsz magadba nézni,
nincs önvizsgálatod.
Ítélkezel, s nem ismersz
engem, vagy másokat.
Mások tükröznek téged,
hát szíved fáj sokat.
Hiába van kezedben
a szabad akarat,
ha hited erejével
elzárod magadat.
Egy életen keresztül,
csak haldokolva élsz.
Nincs időd semmi másra,
a holnapoktól félsz.
A félelmed teremt csak,
– mérgezett gondolat –
amely a rosszat vonzza,
s teremti poklodat.
Ember, tanulj hát élni!
Szeret az Istened!
Szabaddá tette lelked,
csodát is tett veled:
A teremtés csodáját,
s csak tőle vársz csodát,
bár bármit megteremthetsz
mit vágyó lelked lát!
Te építsz mennyországot,
ha szívvel akarod,
de ha a poklot féled,
hát azt is megkapod.
Választhatsz jót, vagy rosszat,
s az mind meglesz neked,
mert csak tapasztalásról
szólhat az életed.
Sosem más írja sorsod,
– nyújtson neked vigaszt! –
te alkotod világod,
vagy rombolod le azt.
Hiába látod szépnek,
ha versem elvakít!
Ha csak egy pillanatra
poklodból kiszakít.
Ha sosem ismered meg
életed szép okát,
ha nem tudok a verssel
érthetőn hatni rád,
akkor hiába minden,
a versem céltalan!
Hiszen a költészetnek
fontosabb célja van!
Rést nyitni a világra,
megmutatni neked,
hogyan teremt világot
az áldott képzelet.
Hogy minden gondolattal
bevonzod a csodát,
s ha félelem nem gátol,
a jövőd írod át!
És bizony, mondom néked,
lelkünk, ha összefog,
elmúlik minden bánat,
mitől a Föld sajog!
Ha közösen teremtünk,
világunk szebb lehet,
ezt súgja folyton lelkem
a versen át neked!
Aranyosi Ervin © 2018-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások