Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A nő egyszerű

Aranyosi Ervin: A nő egyszerű

Engem nem kéne félteni,
de jó lenne megérteni,
hogy mit jelent egy nőnél az igen?
Mert az igen igent jelent,
befalazva a végtelent,
de az igen, tagadás is, úgy hiszem!

És az igen lehet talán,
az élet tükörfalán,
és a talán, néha igent is jelent!
De a talán lehet a nem,
és bár hiszem, megérthetem,
de ezt megfejteni ésszel, nem lehet!

Refrén:
A nő egyszerű, csupán szeretni kell!
Az észérvek ideje talán sosem jön el!
A nő egyszerű, csupán szeretni kell!
És a logikát, oly mélyre temetni el!

Néha a nem is felkavar,
bárcsak tudnám, mit takar,
hogy mit jelent egy nőnél az, hogy nem?
Hát inkább nem vitatkozom,
nem töröm a fejem a dolgokon,
hagyom a szerelem, csak történjen velem!

Refrén:
A nő egyszerű, csupán szeretni kell!
Az észérvek ideje talán sosem jön el!
A nő egyszerű, csupán szeretni kell!
És a logikát, oly mélyre temetni el!

Aranyosi Ervin © 2018-05-05
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

.

By

Aranyosi Ervin: Nem vagyok senkié…

Aranyosi Ervin: Nem vagyok senkié…

Nem vagyok senkié,
hisz mindenkié vagyok!
A Napom tiszta fénye
egyformán ragyog!
Mindenkire szórom,
akit csak érdekel,
dallal, gondolattal
és szívvel érlek el!

Nem vagyok senkié,
nem adom el a lelkemet,
megvenni semmiért
és sohasem nem lehet!
Teszem a dolgomat,
hiszen értetek vagyok,
szeretve lelketekben,
nyomot csak így hagyok!

Refrén:
Együtt, csak összefogva,
ez nem megy máshogyan.
Tennünk kell világunkért,
az idő csak elrohan.
Pénzért az én lelkem
sosem lesz kapható,
értetek születtem,
és értetek élni jó!

Nem vagyok senkié,
de szép szívem szeret,
megérint, megdobogtat
elárvult szíveket.
Nem vagyok csorda lélek,
de értetek vagyok,
értetek sír a lelkem,
és utat mutathatok!

Refrén:
Együtt, csak összefogva,
ez nem megy máshogyan.
Tennünk kell világunkért,
az idő csak elrohan.
Pénzért az én lelkem
sosem lesz kapható,
értetek születtem,
és értetek élni jó!

Aranyosi Ervin © 2018-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A csiga verse


Aranyosi Ervin: A csiga verse

Jöttem olyan gyorsan, ahogyan csak bírtam!
Idefelé jövet a füvet lenyírtam!
Nyálamon felcsúsztam erre a szép ágra,
majd rácsodálkoztam a katicabogárra:
– Milyen csinos bogár, van hét csodás pettye,
amivel az Isten összecsepegtette.
Én itt megcsócsálom a szép leveleket,
ő meg megritkítja a levéltetveket.
Szóval nekem hasznos, hisz több levél marad,
amit szerénységem szájával learat!

Jöttem nagyon gyorsan, szinte már futottam,
egy növényre mászva, magasra jutottam.
Innen nézek körbe, s látom a világot,
csodálom a létet, s a sok szép virágot.
Könnyen költözködöm és viszem a házam,
nem lakom egy helyen, egy kertbe bezártan.
Enyém a szabadság, s bárhová mehetek,
az út nagyon hosszú, kellenek rá hetek.
Na jó, nem is jutok túl gyorsan messzire,
de nem bízom házam útközben senkire.

Jöttem, s házam hoztam, mint egy lakókocsit,
nappal arrébb húzom pár méterrel kicsit,
hogy az élelmemhez mindig közel legyen,
biztonságban tudjam és naponta egyem.
Bizony, bajban lennék, ha egy helyen lenne,
s vissza kéne futni, hogy alhassak benne.
Így meg ott van kéznél, mikor álmos vagyok,
csak belehúzódok és máris alhatok.
Házam, más csigákkal el sosem cserélem,
inkább megnövesztem, ahogy növök éppen.

Én vagyok a csiga, s volna egy kérésem.
Van, hogy utam közben nem láthatlak én sem,
de te azért kérlek, figyelj, ne taposs el,
ez a ház törékeny, s a védelme most kell.
Kérlek, vegyél észre, hagyd, hogy tovakússzak,
és ne vigyél haza szép dísznek, vagy túsznak.
Hagyd meg életemet, nemes csigaságom,
nem kérek túl sokat, csupán élni vágyom.
Ha tehetek érted, kérlek, te is szóljál,
s a salátád köré kávézaccot szórjál.

Aranyosi Ervin © 2018-05-04. – 2020.07.16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Divatbemutató


Aranyosi Ervin: Divatbemutató

Ez itt kérem, az új divat,
tessék jól megnézni!
A kifutón bemutatjuk,
lehet csemegézni!
Nagyon jól ki lett találva,
tollal lett díszítve.
Vízállóan csinos darab,
épp széjjel terítve.
Kiemeli az alakot,
kecses bájt sugároz,
jól idomul a manöken
karcsú alakjához.
Most még olcsón rendelhető,
de felmegy az ára!
Vegyen ilyen fürdőruhát
az idei nyárra!

Aranyosi Ervin © 2018-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A legfontosabb útravaló


Aranyosi Ervin: A legfontosabb útravaló

Átnéztem a hátizsákod, mi minden van benne?
Mi az, ami hiányozna, ha veled nem lenne?
Nem volt benne a szeretet, barátság és jóság,
hiányzott a játékosság, a boldog valóság.
Kinn maradt a legfontosabb, én is hiányoztam!
Láttam ez így nem maradhat, komoly döntést hoztam!
Akadt néhány felesleges, azt mind kipakoltam,
és amikor elindultál, én már benne voltam.
Csomagoltam még magamnak egy kis kutyatápot,
éhgyomorra nem járhatjuk végig a világot!
Minden fontos dolog itt van, mi az úton kellhet,
igyekeztem úgy csinálni, ahogy tőlem telhet.

Aranyosi Ervin © 2018-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy sírfelirat margójára


Aranyosi Ervin: Egy sírfelirat margójára

Te sosem voltál az, aki én most vagyok,
s én nem leszek porrá, ha mindent itt hagyok.
Hisz elhagyom világom, egyszer majd testemet,
a por csak az, amit a világ majd eltemet.
De a lelkem akkor új létbe költözik,
s újra leszületik, s új testbe öltözik,
aztán ott folytatom a tanulmányaim,
s ott fogom megélni az újabb vágyaim.
De amíg itt élek, addig még alkotok,
ember mivoltommal szép nyomokat hagyok,
nem gyűjtök aranyat, anyagból kincseket,
bús gondolatokkal nem őszítek tincseket,
csak jót teszek, s adok, mikor csak adhatok,
hiszen folyton élek, s mindig élő vagyok!

Élünk, s higgyétek el, sosem leszünk holtak.
Hordjuk terheinket, miket reánk róttak,
ám ezek a terhek hitünkből erednek,
s akik reánk tették, szívükből szeretettek.
Csak azt adták tovább, amit ők is kaptak,
és kapott hitükben sajnos megmaradtak.
Nem fejlődött tovább, nem tanult a lélek,
ennek köszönhető, hogy még ma is félek.
Pedig én már tudom: Nem bánt, jó az Isten,
félnivalóm mástól, alapjában nincsen!
Hisz, amit én adtam, csak azt kapom vissza,
haragomnak mérgét, az én szívem issza.
Jóság és szeretet, az mind visszaszáll rám,
jól tenném, ha szívem teljesen kitárnám!

Aranyosi Ervin © 2018-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan születik a mese


Aranyosi Ervin: Hogyan születik a mese

Gondolat-terhétől vajúdik a költő,
szép szavakat sorba, egymás után ölt ő.
Kiszínezi aztán a szó száz színével,
lélek varázslattal, s megtölti szívével.

Egy kis szeretetet, mosolyt is lop bele,
ritmussal és rímmel lesz a versszak tele.
Életre kelnek a gyermekkori álmok,
a mese alakok, emberek, jószágok.

Alakot öltenek mesebeli lények,
pökhendi gazdagok, jóságos szegények,
A jó és a gonosz megütközik benne,
mintha csak a világ e kettőből lenne!

S lám a jóság mindig elnyeri jutalmát,
és a hazug felett győzhet az igazság.
Aztán úgy igyekszik formálni a dolgot,
hogy a mese végén már mindenki boldog.

A jó mesehősök igen bátran élnek,
széllel szembeszállnak, semmitől se félnek.
Jó nagyot álmodnak, s mernek naggyá válni,
rosszal és gonosszal mindig szembeszállni.

Eszüket használják, csellel, ésszel élnek,
és ha nem sikerül, világot cserélnek.
Bármi megtörténhet a képzelet által,
a költő így csapong a gondolatával.

Nem elég azonban a mesét megszülni,
aztán nézegetni, csak felette ülni.
Életre akkor kel, amikor olvassák,
azért van, hogy mások lelkük’ jól lakassák!

Hiszen a mesének akad tanulsága,
és valódi tükre, élő valósága.
Akkor volt értelme, hogy egyszer leírták,
ha a képzeleted alkotásra bírták!

Lelked képernyőjén, ha mesémet látod,
hiszem gazdagabb lesz a megélt világod!
Ha fel is használod, szellemed építi,
s tán az életedet segíti, szépíti!

Aranyosi Ervin © 2018-05-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerelem, ha elvarázsolsz…


Aranyosi Ervin: Szerelem, ha elvarázsolsz…

Sötét éjben,
gyertyalángként
égnek a csillagok.
Csillagfényben,
arcod nézem,
s két szemed ragyog.

Szívem dobban,
lángra lobban,
ajkam inni kér,
puha csókod,
ölelésed
boldog jót ígér.

Összebújva,
átkarolva
lángra gyúl szívem,
álmaimból
valóság lesz,
most már elhiszem!

Érzem lelkünk
egybe olvad,
szívünk egybeér
a bennem támadt
édes érzés
hozzám visszatér.

Refrén:
Szerelem, óh szerelem,
mondd mit teszel velünk?
Felemelve égben szállunk,
örömöt lelünk.
Egymást forrón átölelve
egybe ér szívünk,
Szerelem, ha elvarázsolsz,
olyan jó nekünk.
Szerelem, ha elvarázsolsz,
szebb az életünk.

Jaj, a percek
úgy rohannak,
a gyors idő szalad.
Kapaszkodnék,
maradjon még
ez a pillanat.

Holnap aztán
újra várlak,
s minden perc megáll,
nélküled
az árva szívem
nyugtot nem talál.

Jaj, a percek
úgy szaladnak
elszáll az idő,
lefékeznék
minden órát,
de nincs hozzá erő.

Ha nem vagy itt,
mind megállnak,
– hiányzol nagyon!
Bárcsak múlna
pillanatként
el minden napom.

Refrén:
Szerelem, óh szerelem,
mondd mit teszel velünk?
Felemelve égben szállunk,
örömöt lelünk.
Egymást forrón átölelve
egybe ér szívünk,
Szerelem, ha elvarázsolsz,
olyan jó nekünk.
Szerelem, ha elvarázsolsz,
szebb az életünk.

Aranyosi Ervin © 2018-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Szitár Éva azonos című festménye

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Nyugalomban pihen súlyos hegyek lánca,
színekkel telik a pillanat varázsa.
Tükörképe feszül a tó hűs vízére,
a valós világnak szép ikertestvére.
A nyugalom árad, a csend szinte kongó,
nem rohan a világ, nem jár itt bolyongó.
Még a szél sem rebben, időben megállva,
meditál a világ, önmagába szállva.

Az égen, s a tóban szürke felhők úsznak,
távoli vidékről jöttek el tanúnak.
Nem bírták a nyüzsgést, a folytonos harcot,
a nagy akarástól felnyögő kudarcot.
Most hát megpihennek, lelküket kitárják,
a nyugalom percét önmagukba zárják.
Merengnek csak némán, létüket csodálva,
amíg fel nem dereng lelkükben a hála.

Talán csak az ember nem képes megállni,
belül csendesülve életét csodálni.
Nem pihen meg soha vágtató elméje,
űzi, egyre hajtja, buzgó szenvedélye.
A múlton háborog, a holnaptól retteg,
a jelen percei így feldúlttá lettek.
Közben nincs nyugalma megélni a máját,
elmormolni halkan teremtő imáját.

Múlt és a félelem teremt hát helyette,
mindaz, ami napját izgatottá tette,
pedig, ha megállna és elcsendesülne,
egy boldog világnak vízébe merülne.
Vonzana nyugalmat, csodatevő szépet,
szeme előtt nyíló, boldogító képet.
Megláthatná végre élete értelmét,
ha a szív hangjára terelné figyelmét!

Aranyosi Ervin © 2018-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kerestelek és rád találtam

Aranyosi Ervin: Kerestelek és rád találtam
(dalszöveg)

1. rész
Kerestelek a fényben,
de nem voltál sehol,
sötétben sem leltelek,
elvesztél valahol?
Kerestelek lenn a földön,
de sehol sincs nyomod,
hiába nézek fel az égre,
hova szívem álmodott!

Kerestelek könyvekben,
és elmélyült tudásban,
hegycsúcsára törtem,
a föld mélyére ástam.
Kerestelek csillogásként,
a mások szemében,
nem sikerült mégsem veled
soha szembe néznem.

Követnélek bárhová,
hová csak út vezet,
de nem talállak sehol
olyan szegény a képzelet.
Kerestelek tiszta szívvel,
várt a nagyvilág,
én bejártam eget-földet,
de nem találtam rád!

2. rész
Nem találtalak meg
a rohanásban én,
úgy éreztem
nincsen szerencsém.
De nem kellett más hozzá,
csupán egy gyertyafény,
és vezetett a
hit és a remény.

Önmagamba néztem,
figyeltem lelkemet,
fejemben a zsongás
elcsendesedett,
s te ott álltál előttem
és megérintettél,
s éreztem lelkemben,
hogy mindig szerettél.

Itt élsz te bennem
és benned élek én.
Érezlek, látlak,
fényt töltesz belém.
Kíséred léptem,
ott vagy mindenhol,
ha szólítalak,
minden válaszol.

3.rész
Rád leltem a fényben,
ott vagy a sötétben,
itt vagy lent a Földön,
s fent a magas Égben.
megbújsz minden könyvben,
szemből hulló könnyben,
ma már könnyen látlak,
mindig megtalállak.

Követlek, s utamat
lábnyomodban járom,
s fellellek mindenben,
bárhol a világon.
Ott dobbansz a szívben,
könnyed mozdulatban,
csak lelkem volt vak,
én voltam tudatlan.

Amíg nem láttalak,
igen, én voltam tudatlan!

Aranyosi Ervin © 2018-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva