Aranyosi Ervin: A Gatyás ölyv nadrágja

Paráda Zsolt fotója

Aranyosi Ervin: A Gatyás ölyv nadrágja

Az ölyvnek fázott a lába,
szüksége volt hát gatyára.
Elrepült tehát a tóhoz,
az ott lakó rák-szabóhoz!
Ám a ráknak nem volt vászna,
a raktárba hátra mászna,
de ott nem lelne csak selymet,
az meg pont a sasnak kellett!

Szólt az ölyvnek, hozzon vásznat,
mert különben tovább fázhat.
nem lesz nadrágja, gatyája,
és lefagyhat a bokája.
Hej, az ölyv csak bosszankodott,
de fogta a vándorbotot,
s nekivágott a világnak,
hogy elhozza azt a vásznat!

Ahogyan szállt fenn az égen,
lent egy embert látott éppen,
vagyis, olyan emberformát,
ki szél ellen tette dolgát!
Oda is szállt a vállára,
amit takart színes sálja.
A nyakában az lobogott,
s madarakat riogatott!

Ő volt a madárijesztő,
kitárt karja is volt kettő,
fején, mint a csőszön, kalap,
ami e szakmában alap.
Hát így szólt az ölyv a bábhoz,
így kezdett alkudozáshoz.
Minek ez a csúf sál neked,
ha süt a Nap, nincs meleged?

Mi lenne, ha nekem adnád,
tudod, kéne egy szép nadrág,
és a Rák azt meg is varrná
– már ha túlélni akarná,
mert ha nem, hát úgy felbosszant,
csipkedni fogom naphosszat!
Ha varr, kaphat fizetséget,
fizetek egy jó ebédet!

Szóval, adod azt a sálat,
vagy átszabjam az orcádat,
minden egyes szalmaszálad,
külön-külön széllel szállhat!
Ám a bábu csendben maradt,
felbosszantva a madarat!
Ha nem adod önként nekem,
a nyakadról letekerem!

Elkezdte a sálat húzni,
a bábuval háborúzni.
Az meg veszni hagyta kincsét,
inkább, mint, hogy leterítsék.
És az ölyv, sok karma között,
a sállal párat körözött,
majd felszállt az égbe vele.
Oda is volt útlevele.

Aztán megint ment a tóhoz,
az ott hagyott rák-szabókoz.
Megvan nadrághoz az anyaga,
s ha a szabó nem lesz hanyag,
akkor végre elkészülhet,
az ölyvre nadrág kerülhet!
Így lett hát az ölyvből gatyás,
jobban is fest, mi-tagadás!

Aranyosi Ervin © 2024.05.23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva