Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

dec
21

By

Aranyosi Ervin: Téli homályban

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Téli homályban

Nem láttunk Napot, immár hetek óta,
a szürke fátyol felettünk elterült.
Lelkünkhöz ér, és szomorú a nóta,
mert üresség tátong szívünkben legbelül.

Hogy tudnánk új fényt vinni a sötétbe,
lelkünkbe jót, s meleget önteni?
Vidámságot, társaink életébe,
arcunkra élő mosolyt ölteni?

A szürkeségtől nehezebb az élet,
a lélek fázik a jeges ég alatt.
Homályosan látjuk csak a szépet,
és didereg bennünk a pillanat!

Így várjuk, hogy a fény megszülessen,
hogy öröm gyúljon, mely bennünk is marad,
hogy lelkünk végre önfeledt lehessen,
nem érezve, hogy az idő szalad.

Ködtakaróban fázik a világunk,
s mint pillangót, csalogat gyertyafény,
mert mindannyian melegségre vágyunk,
és pislákol még bennünk a remény.

Közelebb kell bújnunk hát egymáshoz,
így gyújtani a szívben meleget,
egy dolog van, mely mindig megnyugvást hoz,
a szívünkben égő szeretet!

Aranyosi Ervin © 2025-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
21

By

Aranyosi Ervin: Árnyékban a szeretet

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Árnyékban a szeretet

Fényárban úsznak városok,
a szegény lelkek fáznak,
míg dőzsölnek az átkosok,
urai a világnak.
Amíg az egyik oldalon
a bőségben fürödnek,
másikon nincsen oltalom,
fagyos részén a Földnek.

A külsőség csak elvakít,
a lényeg elvész benne,
jóságra az, meg nem tanít,
mintha csak pénzből lenne!
A többség már árnyékban él,
a helyét nem találja,
egy embertelen hatalom
tapos a nagyvilágra!

Akit a fényár elvakít,
igazán az sem boldog,
nem érti a lét titkait,
hogy működnek a dolgok!
Hiszi, hogy kincs a ragyogás,
de fázik benn a lélek,
a tűzgyújtás már nem szokás,
s már nem is szeretnének.

A szegényeknek nem marad,
se fény, se szó, se jászol,
a szeretet csak tünemény,
mit fájó szívük gyászol.
Kihűlt, jégszívű a világ,
s hol bőségben van étel,
lenéz koldust és éhezőt,
szegényt vakon ítél el!

Pompában látja önmagát,
tükre csillámló ékszer,
kezében zsíros, nagy cupák,
mely gyomra mélyén vész el.
Kunyhóban kisded nyöszörög,
s nem érti a világot,
anyja ételért könyörög,
e gyermek sem lesz áldott.

Megváltót vár a nagyvilág,
önmaga nem tesz semmit.
Hazugság méregfoga rág,
s minket pokolba lendít.
Nem látod át az életet,
nem érted a világot,
vagy a hatalmast élteted,
vagy várod a halálod.

Hozzon hát végre változást
a szeretet szívünkbe,
hadd, legyen igaz a világ,
szerető lényünk tükre!
Hadd csillogjon mosoly, s öröm,
arcokon gyertyafénye,
élhessen létet, élhetőt,
világunk sok szegénye!

Aranyosi Ervin © 2022-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

ápr
30

By

Aranyosi Ervin: Kerestelek és rád találtam

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Kerestelek és rád találtam
(dalszöveg)

1. rész
Kerestelek a fényben,
de nem voltál sehol,
sötétben sem leltelek,
elvesztél valahol?
Kerestelek lenn a földön,
de sehol sincs nyomod,
hiába nézek fel az égre,
hova szívem álmodott.

Kerestelek könyvekben,
és elmélyült tudásban,
hegycsúcsára törtem,
a föld mélyére ástam.
Kerestelek csillogásként,
a mások szemében,
nem sikerült mégsem veled
soha szembe néznem.

Követnélek bárhová,
hová csak út vezet,
de nem talállak sehol
olyan szegény a képzelet.
Kerestelek tiszta szívvel,
várt a nagyvilág,
én bejártam eget-földet,
de nem találtam rád!

2. rész
Nem találtalak meg
a rohanásban én,
úgy éreztem
nincsen szerencsém.
De nem kellett más hozzá,
csupán egy gyertyafény,
és vezetett a
hit és a remény.

Önmagamba néztem,
figyeltem lelkemet,
fejemben a zsongás
elcsendesedett,
s te ott álltál előttem
és megérintettél,
s éreztem lelkemben
hogy mindig szerettél.

Itt élsz te bennem
és benned élek én.
érezlek, látlak,
fényt töltesz belém.
Kíséred léptem,
ott vagy mindenhol,
ha szólítalak
minden válaszol.

3.rész
Rád leltem a fényben,
ott vagy a sötétben,
itt vagy lent a Földön,
s fent a magas égben.
megbújsz minden könyvben,
szemből hulló könnyben,
ma már könnyen látlak,
mindig megtalállak

Követlek, s utamat
lábnyomodban járom,
s fellelek mindenben,
bárhol a világon.
Ott dobbansz a szívben,
könnyed mozdulatban,
csak lelkem volt vak,
én voltam tudatlan.
Amíg nem láttalak,
igen, én voltam tudatlan.

Aranyosi Ervin © 2018-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
10

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyra beköltöznék…

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: , , , , , , , , 4 hozzászólás

karácsonyra beköltöznék2
Aranyosi Ervin: Karácsonyra beköltöznék…

Karácsonyra beköltöznék megfáradt lelkedbe.
Díszíteném ünnepedet, de csodás lehetne…
Minden dalom szeretetről, tiszta szívből szólna.
fényt vinnék az otthonodba, – de gyönyörű volna!
Veled együtt díszíteném fel karácsonyfádat,
verseimből, rímjeimből a szeretet árad.
Gyertya fényben, minden sorom fényesen ragyogna,
szavaimtól, tiszta szíved fénnyel gazdagodna.
Mosolyom sok üveggömbből tükröződne vissza,
s figyelném, hogy versem vízét lelked hogyan issza.

Feltennék a fenyőfádra mindenféle szépet,
apró díszként csillognának rajta az emlékek,
mosolyogva néznének rád régi kedves arcok,
s eltűnnének napi gondok, mással vívott harcok.
Valóban a csodát várnád, ki szíved megváltja,
felkerülne válladra a Teremtő kabátja.
Megértésként szállna reád, költözne szívedbe:
– a szeretet sose legyen onnan számkivetve!
Férjen bele a boldogság a hétköznapokba,
meglátni a lét értelmét, nézz a csillagokba!

Feledtetném haragodat, kerülne a bánat,
lelked súlyát könnyítené meg a sok bocsánat.
A megbántást elengednéd, ne nyomassza lelked,
a szeretet fénygyertyája gyúlna lángra benned.
A fényénél végre látnál, tudatossá válnál,
szerethetnéd önmagadat és mást is szolgálnál.
Nem, mint szolga, sokkal inkább a jóság királya,
kihűlt lelkek otthonában lehetnél a kályha.
Képes lennél szívjóságot, szeretetet adni,
képes lennél érző szívvel jó ember maradni.

Szeretnék ott, veled lenni, ha eljön karácsony,
szép szavaim hópiheként csillognak az ágon.
Reményt, hitet, jó szándékot adnék szeretettel,
s a tudást, hogy miattad él annyi földi ember.
Sokan köztük tanítóid, tőlük tanulhatnál,
örömöt szórnál a létbe, másnak erőt adnál,
mert ha tudod az életed valódi értelmét,
megnyithatod a szívedet, elérd mások lelkét.
Ha sikerül, boldog leszel, s nem fogsz többé félni,
a karácsony így taníthat meg szeretni és élni!

Aranyosi Ervin © 2016-12-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva