Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Őrizzük a magyar nyelvet!


Aranyosi Ervin: Őrizzük a magyar nyelvet!

Majmoljuk az angolokat,
ugye, milyen jó nekünk!
Hepi nyú jírsz, hepi börtszdéj
emeli az ünnepünk.
Mindegy az, csak hadd virítson,
tudásunkkal villogunk!
Nem értjük, hogy mért vezetnek,
s mért van tőlük billogunk!

Szép nyelvünket elfelejtjük,
beolvadunk lelkesen,
hogy az inglisek világa
uralhasson teljesen!
Honnan jöttünk, hová tartunk,
majd ők megmondják nekünk,
elfeledjük őseinket,
egy szép nyelvet temetünk!

Ha magyar vagy, használd kérlek,
a teremtő nyelvedet!
Gyökereidtől megfosztva
elveszíted nemzeted!
Sokunknak csak ez maradt meg,
s nem érdekel pénz, vagyon,
de hazámat és nyelvemet
elporladni nem hagyom.

Nyelvújítók, itt a mában,
rombolják le szavaink,
kisebbítve a tudásunk,
elrabolva javaink.
Az sem baj, ha már nem értjük,
szajkózzuk, ez trendi lett!
Ám a sok szó elferdítés
nem igazán honfi tett!

A nyelvében él a nemzet,
s ha azt tőlünk elveszik,
vele sírba száll világunk,
a magyar hon elveszik!
Mentsük meg hát csodás nyelvünk,
ápoljuk, élő legyen!
Emeljük fel nemzetünket,
váljon naggyá e helyen!

Ne használj idegen „szókat”,
csakis magyar szavakat,
őrizzük meg örökségünk,
ez egy nemes feladat!
Próbálj meg szépen beszélni,
választékkal, helyesen!
Álljon helyre szép világunk,
teremthessünk lelkesen!

Olyan eszköz ez kezünkben,
mely felemel és tanít,
képzeletünkkel színezve,
tönkrementet megjavít!
Nyelvünk varázslattal ér fel,
benne csodánk ott ragyog.
Hadd mondjuk ki büszkeséggel:
– Én igaz magyar vagyok!

Aranyosi Ervin © 2021-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne szidd a hazámat


Aranyosi Ervin: Ne szidd a hazámat

Tudod, engem egy dolog bánt,
ha szidják hazámat.
Ha bántják a szülőföldem,
honfi lelkem lázad!
A magyar hon csodálatos,
minden megvan benne!
Ha elveszne, érző szívem
vele együtt veszne!

Istenadta ez az ország,
s nem pótolja semmi.
Bármi történik is vélem,
jó magyarnak lenni!
Anyanyelvem meghatároz,
magyarságom élem,
s azt, hogy újra felvirágzik,
én szívből remélem.

Ha magyar vagy, arra kérlek,
sose szidd hazádat!
E csodás föld sosem oka,
ha kínoz a bánat.
Mindent megad fiainak,
csak el kéne venni,
a jólétünk rajtunk múlik,
merj magyarnak lenni!

Ám, míg sorsod a hazában
rabszolgaként éled,
árulók és idegenek gyakran
szívják véred.
Míg nem éled magyarságod,
kiszolgáltatott vagy,
kit a rendszer sárba tipor,
s haldokolni ott hagy!

Míg nem tudod, mi a haza,
és kik szívják véred,
addig saját birtokodban
mások sorsát éled.
A magyar nép van megosztva,
s rajtunk múlik minden,
megváltozhat-e a világ
határunkon innen.

De, amíg a hazád szidod,
nem változik semmi,
addig nyögjük terheinket,
s nem tudjuk letenni!
Becsüld hát meg ezt a földet,
merj álmodni szépet,
csak közösen emelhetjük
fel a magyar népet!

Nem fontos, hogy énnekem higgy,
ismerd meg hazádat!
Sértő, bántó, vagy szitokszó
ne hagyja el szájad!
Ha pedig majd kiállsz érte,
nem kell többé félned,
s átérzed majd, hogy magyarként
jó e honban élned!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva